Minden évben több ezer gyermek érkezik Hollywoodba az Egyesült Államokból és azon kívül eső területekről, hogy megvalósítsa az álmát. A három hónapig tartó casting alatt válogatják ki azokat a tehetséges gyerekeket, akik új televíziós show-k és sorozatok szereplői lehetnek. A szerencsések és szüleik számára immáron 20 éve Oakwood nyújt ideiglenes otthont erre az időre. A gyerek sztárgyár című dokumentumfilm 8 gyerek sorsát követi végig, miként küzdik át magukat a hírnév és szerencse felé vezető út akadályain.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Megdöbbentõ? Mit lehetett mást várni?
Hálistennek, azért legalább emberközelben maradt a film, pár gyerek végigkövetésével.
Ez a legtöbb amcsi dokura jellemzõ (ami talán HW filmjeit ismerve meglepõ, de az amcsi dokfilmek nem olyan kommerszek.)
Be nem teljesült álmaikat a gyerekükben kiélõ frusztrált háziasszonyok (mert apukát nem sokat láthattunk!) és elfajzott sztárjelölt kölykeik igaz története – és ez egy Hollywood-i dokufilm, amit "helyiérdekûek" csináltak a "saját fajtájukról..."
(rém)álomgyár, hangsúly a gyár-on
Nem is értem, miért nem mutatták be az ügynökök-producerek-castingolók a kis agymosottaknak a legismertebb "pozitív" példákat, kezdve Michael Jacksonból, akinek egész életére rányomta bélyegét, hogy sosem volt normális gyerekkora – de említhetnénk még sokakat, így hirtelen pár ismertebb jut eszembe: Macaulay "Reszkessetekbetörõk" Culkin (alkoholista/drogos+pár letartóztatás), Edward "Terminaor2"Furlong (alkoholista/drogos+pár letartóztatás), Lindsay Lohan (éppen próbaidõs elítélt közmunkás)
Persze mindig akad néhány Drew Barrymore (ex-alkoholista/drogos, de már összeszedte magát), vagy Jodie Foster, a kivétel, aki erõsíti a szabályt...
Az átlagamerikai család életébe történõ "spontán" bepillantás tiszta Michael Moore-szagú volt, az asztali áldással, hogyasszongya "add, hogy apu jól vezesse a sugárhajtásút, és megöljön minél több terroristát..." ;-/
Ehhez képest fásizsülike, gyõzike purdéi, vagy kiszeltünci és csatolt részei (sztracsatellácska) még a kanyarban sincsenek – de már "jó" példával járnak elöl.
Teljesen ledöbbentem a látottakon/hallottakon.
Nem értem, hogy egy szülõ hogy teheti ezt a gyermekével. Szegénykéket annyira sajnáltam. Se különlegesek nem voltak, se kiemelkedõen tehetségesek (de miért is kéne annak lenniük???). Kövér anyukájuk szétmajmolja, a "hiperszuper" manager, vagy ügynök, vagy nem is tudom minek mondjam jól átveri õket. Szomorú, hogy gyerekekbe már kis korban milyen "értékeke"t vernek bele. (Megfésüljük a hajad, mert így vékonyabbnak tûnsz.)
A téma elég bárgyú és érdektelen, nemigazán tudom megérteni azokat a szülõket, akik ezirányba terelik a gyerekeiket. De Dan Sturman talán kihoz ebbõl is valamit.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások