A hattyú koronája nem lexikon-portré. Nem egymást követő események formázzák az arcot, hanem a felidézett élmény, a gondolat. Az életút egy-egy állomása - Debrecen és Bécs helyszínei - inkább arra szolgál, hogy az írónő megossza velünk titkait életről és elmúlásról, hitről és szenvedésről, hűségről és magyarságról. Legfőként persze a művészetről, amelynek életét szentelte. De bármiről is beszél, amikor megszólal, varázslat születik meg.