Az 1970-es évek közepén jelentek meg Budapest utcáin március 15-én az "alternatív ünneplők", akik nem akarták egybemosni az 1848-as forradalom megünneplését a proletárdiktatúra ünnepeivel s az orosz megszállókéval. 1986-ban a szokásosnál is keményebb összecsapás alakult ki a fiatalok és a rendőrség között. A film az események húsz résztvevőjének tanúvallomása mellett hivatalos iratokkal is igazolja, hogy az esti brutális rendőri fellépés nem a nap eseményeinek természetes következménye, hanem előre eltervelt rendőri provokáció volt.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Laboda
2011 márc. 14. - 21:55:07
Köszönet Dékány István rendezõnek és köszönet a Duna TV-nek a vetítésért. Sikerült valamiként viszaadni azt a feszültséggel teli korhangulatot, ami a '80-as évek második felét jellemezte. Az esti események pontosan úgy zajlottak, ahogy a filmben elhangzott. Kár, hogy nem maradt fenn errõl semmiféle felvétel. Persze, ki tudta volna ezt és hogyan ott és akkor filmezni? Jó, hogy néhányan vállalták a megszólalást az egykori "másik" oldal képviselõi közül is. És hogy kibõl mi lett a hajdani demokratikus ellenzék tagjai közül? Hát, ez már egy másik történet. Ahogy Cipõ mondja: "Szembetalálkozni Önmagammal, mondd meg, hogy van-e remény?"
Én is ott voltam! Messzirõl, vidékrõl mentünk fel, többen. Végigjártuk a szokásos '48-as helyszíneket, aztán át akartunk menni Pestrõl Budára Széchenyi hídján. Mikor már fent voltunk, akkor vettük észre, hogy hátulról nyomnak bennünk a rendõrök a híd közepe felé... Akik a menet elején voltak, azok már a budai hídfõ közelében jártak, s szembetalálták magukat az ott szintén felsorakozott zsernyákokkal. Azok is a híd közepe felé nyomták õket, vissza...felénk...Középen a testek már annyira egymásra préselõdtek, hogy nagyon fájt, s alig kaptunk levegõt. Döbbenetes volt a szorítás. Közben elszakadtunk egymástól a barátokkal. Féltem, hogy elesek, s mi lesz akkor...Mindeközben már gumibotoztak mindenkit, akit ahol értek. Ütötték a lábunkat, oldalunkat, hátunkat, mindent.(Azért csinálták a híd közepén, hogy ne lássák se a pesti, se a budai oldalról! Ki volt tervelve.) Igyekeztünk átmászni a magas korláton a gyalogló sávba, mert ott kevesebb volt a rendõr. Egymást húztuk-toltuk föl, s a másik oldalon le. Szerencsére nem estünk pánikba, segítettük egymást.Persze, az igazoltatást így sem úsztuk meg. Elvették a személyit kb. 1 hónapra, kihallgatás stb. Életem egyik legmeghatározóbb élményeként tartom számon. Kiváncsi vagyok, kik szólalnak meg, és mit hoz le mindebbõl a film...
A bevezetõ szerint a hetvenes évek közepétõl voltak ilyen alternatív ünneplések.
Én 1972-ben és 1973-ban is ott voltam, '73-ban komoly rendõrségi akcióval verték szét a tüntetéssé alakult megemlékezést. Barátomat be is gyûjtötték, 2 hónapot kapott. Több turnusban csukták le azokat, akiket be tudtak azonosítani.
A világ nem '86-ban kezdõdött!
Csak hogy tiszta legyen: nem a múltunk bemutatásával van bajom, ha az elég objektív. De azt gondolom, ennek a mûsornak 2-3 évvel késõbb több haszna lenne. Most félek, hogy csak az indulatokat tartja magas hõfokon (ami inkább politikai, mint valódi közérdeket szolgál), és az indulatosság, túlfûtöttség sztem senkinek sem jó, további radikalizálódáshoz vezethet.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar dokumentumfilm, 60 perc, 2008
Hozzászólások