Salvador Dalítól Andy Warholig, David LaChapelle-től Jeff Koonsig vagy Lady Gagáig egyetlen művész sem tudta kivonni magát Botticelli és munkássága bűvköréből.

Szépség, alkotókedv, Isten adta tehetség… Lorenzo de’ Medici – a Tündöklő – reneszánsz Firenzéjében a művészetek és a kultúra virágzása egybeesett az élet sötét oldalának térhódításával: hatalmi harcok dúltak, mindennaposak voltak az intrikák és gáttalan az embertelen kegyetlenség.
Egy művész kitűnt társai közül abban, hogy mindenki másnál jobban volt képes visszaadni egy örökre emlékezetes korszak vívmányait és árnyoldalait: Sandro Botticelli (1445–1510). A Medici család védnöksége alatti szárnypróbálgatásaitól kezdve Botticelli úgy állította be magát, mint az idealizált Szépség megalkotóját, ami A Tavasz allegóriája és a Venus születése festményein érhető leginkább tetten.