"Aki egy ember életét megmenti, az egy világmindenséget ment meg." E mottóul választott talmudi bölcsességből kiindulva vizsgálja a film a katolikus és protestáns egyházak magatartását az 1944-es év zsidóságot sújtó krízishelyzetében. Magukat keresztényeknek vélt emberek vallanak zsidó származásukra történő ráeszmélésükről, ennek következményeiről és a korról, melyben mindezt átélték. Megszólalnak olyanok, akik az intézményes egyház tehetetlenségén túllépve cselekedtek és embereken segítettek. S emlékeznek azok is, akiknek élete mentésre szorult. Nem elsősorban a körülményekre, hanem a gondolatokra és az érzésekre voltak kíváncsiak az alkotói.

A címében egy régi viccet idéző dokumentumfilm a zsidó Szent Kereszt Egyesület és a protestáns Jó Pásztor Bizottság múltját kutatva indul el. 1944-re az érdekvédelem embermentessé nőt. Mit tettek és tehettek az egyházak? A kérdésre keresztény papok válaszolnak - nem szépítve egyházuk viselkedését, de kiemelve a szerénységbe húzódó papok vagy apácák tucatjait.
A film "főszereplői" azok a hajdani gyermekek, akik valamelyik egyház védőszárnya alatt leltek menedéket. Szívbemarkolóan őszinte vallomásuk hordozza a kimondatlan kérdést:
vajon azóta megtanultuk-e tolerálni a másságot.

A film az 1995-ös Magyar Filmszemlén a zsűri elismerő dícséretét nyerte el.