A cserokik úgy hívják, Nu-No-Du-Na Tlo-Hi-Lu, azaz "az ösvény, ahol sírtak". 1838. május 26-án a szövetségi csapatok arra kényszerítették a cserokik ezreit, hogy az Egyesült Államok délkeleti részén lévő otthonaikból a kelet-oklahomai indián területre vonuljanak. Több mint négyezer ember pusztult éhen vagy halt bele valamilyen betegségbe az út során. Évekig minden elképzelhető módon ellenálltak a cserokik a földjükről való kitelepítésnek. Abban a meggyőződésben, hogy a fehér Amerika azért nem fogadja el az őslakosokat, mert azok "barbárok", a cseroki vezetők köztársaságot alapítottak európai mintájú törvényhozói és jogrendszerrel. Sok cseroki megkeresztelkedett és gyermekeit az európaiak iskoláiban taníttatta. Látnoki erejű vezetőjük, John Ross még a legfelsőbb bíróságra is elvitte a cserokik ügyét, ahol döntő fontosságú elismerést nyert a törzs szuverenitása, s ez mindmáig érezteti hatását. Végül is a cseroki törzs magáévá tette a "civilizációt", aztán mérföldkövet jelentő, törvényes győzelmük mégsem számított a fehérek földéhségével és katonai hatalmával szemben. Ám a cserokik a rájuk jellemző leleményességgel képesek voltak rá, hogy felépítsék új életüket Oklahomában, távol a földtől, amely nemzedékeken keresztül táplálta őket.