Már-már elérve a XIX. századot, az indián háborúk végén, a kétségbeesés idején egy vitatható személyiség került az egyik apacs törzs élére. A feldühödött fehérek számára Geronimo maga volt a sátán, kimondhatatlanul barbár kegyetlenségek elkövetője. Néhány apacs fejére az ő tettei hozták az ellenség haragját. Támogatói számára viszont ő maradt a büszke ellenállás megtestesítője: ő volt a vezetője azoknak az indián harcosoknak, akik utolsóként adták meg magukat az Egyesült Államok kormányának.