Anita több mint harminc évet töltött az életéből egy kis mozi pénztárában. Minden filmet ismert kívülről, minden főhősbe szerelmes volt, egész élete a mozizsöllyében az "ezüstös vászon" vibráló fényében zajlott. Egy nap azzal fogadja a főnöke, hogy jutalomból két hét szabadságot fizet neki. Mire Anita visszatér a szabadságáról, a kis mozi helyén egy óriási gödör van. Kiderül, hogy a telken multiplex fog épülni, amelyben természetesen új filmek és fiatalabb mozipénztárosok lesznek. Ő már nem fér bele az új "imázsba". Anita nem tudja elfogadni a helyzetet és egyre csak visszajár az építkezés színhelyére. Mintha mágnes vonzaná a helyre. Egy nap meglátja az egyik óriásdaru kezelőjét. Meglátni és megszeretni - egy pillanat műve. Szenvedélyes viszony alakul ki köztük, de csak sötétben találkozhatnak, az egyik konténer lesz a "szerelmi fészek", mivel a férfi nős... A kapcsolatnak persze nincs jövője, de az ötvenes éveiben járó Anita - hála ennek a szerelemnek - megtalálja igazi önmagát és még valami kicsinyke reményt is.... A filmet melegség és humor járja át, a képtelennek tűnő helyzeteken mosolygunk és elgondolkodunk egyszerre.