A 25 éves, filmfőiskolás Max Vasyanovych a szüleiről forgatja első dokumentumfilmjét. Amikor az élet úgy hozza, hogy édesanyja egy átlagos vasárnapon, reggeli készítése közben meghal, karmester édesapja éppen egy "utolsó" koncertre készül. Max mindenhová elkíséri, követi: a próbákra, a lakására, a baráti összejövetelekre, édesanyja temetésének előkészületeire, egészen a sírkő kiválasztásáig. Az olykor önreflexív, személyes hangvételű, költői képekkel operáló dokumentumfilm egyszerűen és tisztán mutatja be apa és fia kapcsolatát. Közben mindvégig ott lebeg a szemü(n)k előtt az édesanya képe, illetőleg az a tragikus, szomorú gondolat, hogy az apáról is ez lesz az utolsó film.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások