A film arról szól, mit tehet a mindennapi élet az emberi elmével és pszichével. Döntéseink fontosságáról töpreng, és arról, hogy korlátolt elhatározásaink hogyan irányítanak minket.
A cselekmény egy négytagú család körül forog. A külvárosban élnek, egy furcsa házban, ami a tükrök összetett játékán át inkább tűnik egy építészeti műalkotásnak, mint egy igazi otthonnak. A filmben csak ritkán felbukkanó főszereplő egy harmincas éveiben járó férfi, a család fiúgyermeke. Gyerekkora óta asztmától és ekcémától szenved, és állapotát arra használja fel, hogy szüleit és húgát manipulálja. Ezáltal a terrorizált család léte átfordul egy, a férfi rigolyáinak eleget tevő kihívás végtelen rituáléjává, és egy folyamatos készenlétté egy "egészségügyi krízishelyzet" esetére.
Az infánsnők egy kirakósjáték szétszórt darabjaihoz hasonlít. A nézőn múlik, hogy összerakja-e belőlük a saját képét - valamit, ami a filmet számára személyessé és egyedivé teszi