Diego Armando Maradonát 2004. április 17-én súlyos szívroham következtében a Buenos Aires-i svájci-argentin klinikára vitték. Megszállott focirajongók, argentinok ezrei aggódtak érte. Sokan közülük többszáz kilométert tettek meg azért, hogy imádott bálványuk közelében lehessenek és segítséget nyújtsanak Maradonának, aki oly sok örömet szerzett nekik. Egyikük közülük, akár "Tati" Benítez is lehetett volna. "Tati" Maradona feltétlen rajongója, tisztességes argentin favágó. Társai csak úgy hívták, hogy "Tati", vagy a 10-es, vagy Maradona. Mert ő mindent tudott a legendás focistáról. Utánozta a cseleket, a támadásokat, a gólokat, mindent tudott a magánéletéről, hogy ki volt a násznagy a lagziján, hogy hány kilóval született a kislánya, beszámolt az összes gólról, s a vállára tetováltatta Maradona arcképét, a hátára pedig a 10-es számot. Ezzel szórakoztatta a favágókat munka közben és otthon a családját. Egy napon Tatit elbocsátották a munkahelyéről, s hogy eltartsa családját, beállt inasnak a nagy öreg argentin fafaragóhoz, aki beavatta a mesterség titkaiba. Először is gyökereket kellett gyűjtenie az őserdőben, de nem akármilyeneket ám. Egy napon Tati talált egy emberformájú gyökeret az erdő mélyén, s mit ad Isten, Maradonát vélte felfedezni az öreg fa gyökerében. S ettől kezdve Tatinak nem maradt maradása. Isten háta mögötti falujából útra kelt "Maradona faszobrával" Buenos Aires felé.