Az új-zélandi film az örömtelenség mozija. A szomorú titok talán az elhagyatottnak tűnő tájban keresendő, mely az európai ember számára megfoghatatlan, elérhetetlennek tűnő. Mi az, ami mégis vonzza az embert ehhez a távoli világhoz? Talán az igézetes csend. Talán a kísérteties elhagyatottság. A végeláthatatlan út, mely a horizonton túlra visz. Az út, a hosszú út, mely meghatározó képe az új-zélandi filmeknek. Az új-zélandi emberek valahogy mindig úton vannak, menekülnek valahonnan, valahová. Ez a magányos út a közömbös tájban, ez az elszigeteltség az új-zélandi film útját is jelképezi. Sam Neill, az Új-Zélandról származó, világhírű színész vezet be bennünket filmtörténetükbe. (Az új-zélandi filmtörténethez kapcsolódó film: Vigilia, péntek, 0.30)