A megemlékező portréfilm 1989-ben készült Bárdos Lajos 90.születésnapja tiszteletére. Az 1986-ban elhunyt kiváló zeneszerző és zenetudós 1899-ben 110 éve született, épp a zene világnapján, október elsején. Bárdos Lajos (1899-1986): zeneszerző, zenetudós, zeneíró, karnagy, pedagógus, egyetemi tanár, Erkel-díjas (1953), Kossuth-díjas (1955), kiváló művész (1970), Bartók- és Pásztory-díjas (1984), a zenetudományok doktora (1985), a XX. századi magyar zenetörténet egyik meghatározó alakja. Zeneakadémia zeneszerzés szakán egy évet Siklós Albertnál, 4 évet Kodály Zoltánnál végzett. Gimnáziumi énektanári állása mellett elvállalta a városmajori templom Cecília Kórusának vezetését, melyből nemzetközileg is elismert és a hazai kóruskultúrában fogalommá vált együttest formált. Később a középiskolai énektanár- és karvezetőképző, valamint a zenetudományi tanszakon is tanított. Legtöbb tantárgyának anyagát maga dolgozta ki. Szívügyeinek tekintette a hazai énekkarok számának és színvonalának növelését, szervezéssel és új kórusművek komponálásával is segítette őket. Számtalan előadást tartott és az ország különböző városaiban megrendezett versenyek zsűritagjaként szakmai tanácsával segítette a kórusokat. A cserkészmozgalmon belül megindította és elterjesztette a városi ifjúság körében is a népdaléneklést. Gazdag zeneszerzői munkásságát (kb. 600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek, színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkották. Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt.