A legszívbemarkolóbb ötvenhatos dal a Cseh Tamás-Bereményi Géza szerzőpáros száma, mert annyira jó értelemben hétköznapi a szövege, annyira valóságos, hogy magad előtt látod az ötvenhatos pesti utcát a Corvin-közi srácokkal. "Tűzben és rongyokban, árván és boldogan" álltak ott és nem mozdultak, a Corvin-közben, az azóta hírhedtté vált nyolcadik kerületben. Bérházak udvarán, szűk utcák oldalán ömlött ki az ifjúi vér szívükből, s ott estek el ők, a Petőfi által megálmodott harcnak a mezején, az utca kövezetén, amit Corvin-köznek hívnak. Ott dobtak rájuk klórmeszet, s később földet a köztemetőben, jeltelen sírokban. Húszévesen, tizennyolc évesen, tizenöt évesen.