Bovaryné

Bakancslistához adom

Madame Bovary

angol filmdráma, 55 perc, 2000

Értékelés:

24 szavazatból

Szerinted?

26 hozzászólás

Gustave Flaubert regényklasszikusából a BBC forgatott a stúdiótól megszokott érzékeny feldolgozást, melyben Frances O'Connor (A.I. - Mesterséges Intelligencia) játssza a címszereplő asszonyt, aki szerelmes regényeken nőtt fel, ezért tüzes romantikáról és szenvedélyes szerelemről álmodozik. Végül egy megözvegyült vidéki orvoshoz (Hugh Bonneville - Sztárom a párom) megy hozzá, akire nagyon gyorsan ráun, ezért fűvel-fával megcsalja, és azzal sem törődik, hogy csélcsap életvitelével minden körülötte lévő férfi életét tönkreteszi.

Egyéb epizódok:

Stáblista:

Szereplők

Frances O'Connor profilképe

Frances O'Connor

Emma Bovary

Vicomte

Hugh Bonneville profilképe

Hugh Bonneville

Charles Bovary

Guillaumin

Paul

Hugh Dancy profilképe

Leon Dupuis

Homais

Alkotók

rendező: Tim Fywell
író: Gustave Flaubert
forgatókönyvíró: Heidi Thomas
operatőr: Chris Seager
jelmeztervező: Anushia Nieradzik
zene: John Lunn
látványtervező: John Paul Kelly
vágó: Roy Sharman

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

10/10

Tökéletes a film!!nekem 10/10...napokig kavargott bennem a történet ( a könyvet nem olvastam, így nekem maga a sztori is új volt)

Válasz

Lehet, hogy pont azért zseniális a regény, mert nem egy dologról szól. Akinek az tetszik benne, annak megdobogtathatja a szívét a "kõkemény társadalomkritika", mert az ugyanúgy trendi ma is, mint a Kádár-korban (ha nem a Kádár-korról volt szó..), vagy a marxizmus hajnalán, amely korokban egy magát mûveltnek vélõ polgártárs semmi mást nem láthatott Bováryné történetében, mint a kispolgári kicsinyesség és a dekadencia leleplezését.
És természetesen kifilézi Flaubert a francia társadalmi modellt. Ez nem egy Váratlan utazás, nem vágynak oda a hamvaslelkû szinglik a jelen borzalmai helyett.
Ugyanakkor megtalálhatja benne mindenki, aki erre érzékeny, egy érzékeny és érzéki nõ kiszolgáltatottságát, "jogos" és természetes igényeinek forradalmi felszínre törését, és az ezzel járó tragédiát.
Ugyanakkor mind a könyvben, mind a filmben megvan az az erény, hogy a józan férfiember, aki mindkét fenti értelmezést gyanúsan figyeli, mégis közel érezheti magához ezt a történetet, mert talán azt mutatja be legpontosabban, hogy a konvenciók, érzelmek és ösztönök hálójában vergõdõ átlagos szellemi képességû emberek és asszonyok tökéletesen kiszolgáltatottakká válnak mindenkinek. A legnaívabb levente is önkéntelenül szívja ki a vérüket, nem beszélve a profi szoknyavadászról, és a körzeti kufárról.
A film pontosan visszaadja, ha valakinek van szeme hozzá, hogy ezen az átlagemberi sorson csak a szeretet segíthetne, és ez a szinte tökéletesen szeretetmentes élet a teljes bukás záloga.

Válasz

Talán el kellene olvasni... :-) A felületes emlékek semmit sem érnek.

Válasz

Most látom, más is kifogásolta a felvezetõt. :)

A könyv csodálatos, rám nemhogy nem hatott nyomasztóan, hanem felemelt. :)

Válasz

"...ezért fûvel-fával megcsalja, és azzal sem törõdik, hogy csélcsap életvitelével minden körülötte lévõ férfi életét tönkreteszi."

Azért ez igencsak leegyszerûsített összegzés... És így nem is igaz.

Válasz

offtopic

***SPOILER***
„- Te jobban szereted õt, mint engem és ez így van rendjén.”
***SPOILER VÉGE***

Válasz

8/10

Hát igen. Szerb A. (és szerinte a franciák) Flaubert-t tartják a próza legnagyobb mesterének, a leghibátlanabb francia írónak (...) Hangosan felolvasta magának mondatait (...), prózaritmusát a lélegzés természetes ritmusa szabályozza. Nos, ez filmen valóban visszaadhatatlan, de ha egy film felkelti az érdeklõdést az irodalmi nyersanyag iránt, már megtette a maga (szerény?) szolgálatát.

Válasz

***SPOILER***
...
„Emma, tizenöt éves korában, vagy egy félesztendeig piszkolgatta a kezét ennek az ócska kölcsönkönyvtári limlomnak a porával.” ... „Ebben az idõben Stuart Mária volt az eszményképe, de épp oly rajongó tisztelettel gondolt a többi híres és szerencsétlen asszonyra is: az orléansi szûzre, Héloïse-ra, Sorel Ágnesre, a szép kovácsnéra és Clémence Isaure-ra. Ezek úgy tûntek fel elõtte, mint megannyi üstökös a történelem sötét végtelenségében, amelybõl, rajtok kívül és semmi összefüggésben velök, még csak néhány alak és néhány jelenet domborodott ki lelki szemei elõtt ...”
...
„Koromfekete éj volt; a fákról, itt-ott, még csepegett az esõ. Emma teli tüdõvel szívta a nedves levegõt, mely felüdítette szempilláit. A bál zenéje még folyton zsongott a fülében s ébren akart maradni, hogy minél tovább legyen része ebben a fényûzõ életben, amelyet nemsokára itt kellett hagynia.”
...
http://mek.oszk.hu/09500/09550

(...
„Kora tûz korán ellobog -
Szépek voltunk, és ostobák!...
Ez a sorsotok, asszonyok.”
François Villon: A szép fegyverkovácsné panasza)
***SPOILER VÉGE***

Válasz

8/10

Bevallom, nem olvastam a regényt, de mindig érdekelt. Az itt kommentelõk (többségük) viszont, tartok tõle, nem nagyon nézték-látták a filmet...nem baj, kvittek vagyunk. A film önmagában véve jó és hitelesnek tûnik. Amit "olvasatlanul" is hiányolok: szinte kihagyták a patikus figuráját, aki Szerb Antal (A világirodalom története) és mellesleg a Wikipédia Bovaryné-szócikke szerint is kulcsszereplõ, egy (Flaubert számára) ellenszenves archetípus megszemélyesítõje. És mellesleg a fenti szereposztásban Madame Homais alakítója szerepel!10/8

Válasz

Most nem azért, de ez itt egy 3 részes "film"... ahhoz képest elég silány az ismertetõ... mind a 3-ban ugyan az... bakker egy sorozatot is jobban kibontanak ennél. Remélem a filmsorozat ennél jobb lesz, ami nemsokára kezdõdik.

Válasz

offtopic

Van igazság abban, amit írtál, de ennek ellenére, még több oldalon keresztül tudnám ezt a vitát folytatni. (Imádom az ilyen témákat) :) De ez így egy filmes fórum viszonylag limitált keretein belül igen nehéz, no meg hiába írtam "OFF-ban" a dolgokat, nem vallana jó modorra, ha szegény Bovaryné topicját szétszednénk.

Így "könnyes" búcsút veszek tõled is és a témától is... :)

Minden jót!

Válasz

Igazad van.
Bovaryné, egy szerencsétlen nõ drámája- a könyvben, eredetileg.
Aki miközben kilép a sivár életébõl, elveszti mások megbecsülését.
Egyetlen kalandja volt, és tragikus véget ért. MIután a férjét elhagyja, becsületét elveszíti.. közben 2 szék közt a pad alá esik. SEm becsülete, sem szerelme nem marad.
Úgyh, bár a filmet még nem láttam- fûvel-fával-az eredetiben nem csalja a férjét...
És nem a szegény környzetével nem foglalkozik (hogy kit tör össze), hanem a középszerû, polgári életét hagyja ott!

Válasz

Nekem meg úgy rémlik középiskolai óráim alapján, hogy nagymértékben errõl szól.

Válasz

Az eszem megáll ezen az ismertetésen: " ezért fûvel-fával megcsalja, és azzal sem törõdik, hogy csélcsap életvitelével minden körülötte lévõ férfi életét tönkreteszi." A filmet ugyan még nem láttam, de a regény kicsit másról szól!

Válasz

offtopic

Ok. Valóban nem mondtad. De erõsen sugalmaztad. Nekem legalábbis úgy tûnt. De akkor ezt tisztáztuk is. Azt írod, a mûvészet nem teljesen szubjektív...

Vannak olyan dolgok benne ami nem, csak pont azok viszont, amit te említesz, az az. A "Barátok közt" egy occsó teleregény (vagy mi a franc?), ami a filmmûvészet egyik nem kissé sikeres ága mostanság. Ha tetszik, ha nem. Lehet, hogy mondjuk 80 év múlva pont, mint egy a mostani idõszak egyik kiemelkedõ sorozatának fogják tartani, mert pl. a legjobban tudta a mai magyar társadalmi, szociális helyzetet megjeleníteni. Vagy mittudomééén... :DDD Szóval az, hogy a "Barátok közt" mûvészet-e, vagy sem, klasszikusnak számít-e majd az utókor számára, vagy mégsem, azt nem mi fogjuk eldönteni. Nekünk tetszik, vagy nem. (mondjuk én rühellem...)Ha megkérdeznéd a szomszéd Mariska nénit, lehet õ azt nyilatkozná, hogy számára a naponta vetített mûanyag sorozat az etalon. Tehát szerinte a filmmûvészet csúcsa. Ennyi.

"Szerintem a filmmûvészet az, amikor egy film képes gondolatokat, érzelmeket átadni a film nyelvén..." Ez igaz, ha nem gondolunk mögé. De miért ne tennénk? Szerintem pedig egy film nem csak attól tud átadni, vagy megjeleníteni bármit is, mert mondjuk önmagában jó, hanem mindig szükséges hozzá a közönség, akinek szinte mindig mást jelent. Hol többet, hol kevesebbet, hol csúnyábbat, hol szebbet, mert a film/könyv/színjáték/festmény/zene önmagában csak a mûvész gondolatait/érzéseit/élményeit jeleníti meg, de a közönség már a saját érzéseit/tapasztalatait/emlékeit hozza elõtérbe, amikor találkozik vele. És innentõl kezdve már szubjektívvé válik, kinek mi az érték, és mi a kukába való.

Válasz

offtopic

Én nem vagyok ennyire szigorú. Szeretek legalább egy esélyt adni mindenkinek, aki belevág egy "klasszikus" filmes feldolgozásába. Addig ne ítéljünk elsõre. Tényleg; mi számít klasszikusnak? A mûvészet annyira szubjektív. Mind megítélésében, mind ezekben a besorolásokban. Ki dönti el? És vajon mibõl, hogy mi válik klasszikussá?

Mivel nem írtál konkrét listát arról, hogy számodra mik is azok a "klasszikusok", amik kimondottan rosszak lettek filmen feldolgozva, így nem is tudom komolyan venni az elõítéletedet ezzel kapcsolatban sem. Szerintem felelõtlenség bármivel illetni egy filmet, amíg nem láttuk. Lehet, ez most egy üdítõ kivétel lesz a számodra is, vagy nekem éppen egy szörnyû csalódás. Majd kiderül.

Pasolinivel jönni, szerintem badarság. Nem gondolnám, hogy õ lehet az egyetlen az univerzumban, aki bármilyen regényt filmre tudna vinni a megfelelõ minõségben. Rajta kívül igen sok kiváló rendezõ/forgatókönyv író létezik, aki a megfelelõ színészi gárdával, és az eredeti mûhöz való értõ hozzáállással rendelkezik, ráadásul kiválóan tudja egy regény mondanivalóját, mélységét átadni mozgóképen is.

Válasz

offtopic

Tényleg? Komolyan? Naháááát!

Esetleg mondanál konkrét példákat a BBC-s középszerû feldolgozásokra? Csak, hogy ne pazaroljam feleslegesen a drága idõmet a jövõben ezekre a filmekre. Nagyon hálás lennék!

Kíváncsian várom a "listádat..."

Válasz

offtopic

Húúúú, nagyon régen olvastam. Ez a BBC-s feldolgozás ígéretesnek tûnik. Általában jól szokták filmre vinni a regényeket, úgyhogy kíváncsian várom.

Na, megyek elõkaparom a regényt is, hátha megjön újra a kedvem hozzá, bár amikor olvastam nagyon lenyomott. Igaz, akkor még a lelkem ifjú volt és romlatlan. :) Másképp láttam sok mindent...

Válasz

Jó volt képernyõn is látni a regény után,nem csalódtam a színészi alakításokban. Bár a regényben Emma jóval ellenszenvesebbnek van beállítva,itt kicsit könyörületesebbek voltak vele az alkotók,ezáltal mi is elnézõbbek vagyunk iránta. Összességében jóval kevésbé "depresszióra serkentõ" hangulatot áraszt a film,mint a regény,de ez nem feltétlenül hiba. Mert a regény valami olyan ürességet hagy az emberben elolvasása után,hogy nem tapasztaltam még ahhoz foghatót. Kicsit hálás is voltam,hogy a film után maradt némi életkedvem:)

Válasz

Értékelés:

24 szavazatból

Szerinted?

26 hozzászólás

PORT.hu a Facebookon