Luis Bunuel, a filmművészet halhatatlanja ezt írta 1982-ben megjelent, Utolsó leheletem című önéletrajzi regényében: "Sade testamentuma is nagyon felkavart: azt kéri, hogy a hamvait szórják szét a szélben, hogy az emberiség feledje el a műveit és a nevét is. Szeretném, ha én is ezt kívánhatnám. Hamisnak és veszélyesnek tartom a megemlékezéseket, a nagy embereknek emelt szobrokat. Mire jó az ilyesmi? Éljen a feledés! Szerintem csak a semmiben van méltóság."
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások