Miért nevezték el így a század egyik legnagyobb nevettetőjét, a csakis Chaplinhez hasonló tehetségű komikusát, Buster Keatont a nagy fapofának? Mert sajátos humora azon az ellentéten alapult, hogy bármilyen mulatságos helyzetbe került - levegőben vagy víz alatt, mozdonyon vagy díványon, létrán és háztetőn, szamárháton, csónakon, tengeralattjáró tetején, tűzoltószertárban vagy patkolókovácsnál, léghajón vagy a csatamezőn, vadászházban vagy kollégiumban vagy akár az Északi-sarkon - az arca komor maradt. Buster Keaton (1896-1966) már gyerekkorában, családjával a "Három Keaton" egyikeként lépett színpadra. Először 1917-ben filmezett a kövér Fatty társaságában. Hamarosan a rövid vígjátékok kedvelt hőse lett. S noha a korai ötvenes években úgy tűnt, feledésszámba mennek filmjei, 1954-ben Raymond Rohauer segítségével némafilmjeit restaurálták, és egy új generáció számára tették lehetővé azok megtekintését, egyben újbóli felfedezését.