A Budapesti Iskola, szociológiai nézőpontú dokumentarista törekvése érvényesül e lírai dokumentum-játékfilmjében. Készültekor, 1978-ban a Balázs Béla Stúdióban virágzott ez az irányzat, melynek egyik vezéralakja éppen Schiffer Pál volt. A fiatal filmesek dokumentumfilmjeikben a kimerült fikciós formákkal szemben a lepusztult valóság vizuális arculatának megragadásával, annak mélyebb összefüggéseit akarták felkutatni, megmutatni. A munkásságáért nemrégiben Pulitzer-díjat kapott Schiffer Pál mindmáig ennek a szemléletnek az elkötelezettje. A cigány kisebbség sorsát, nehéz munkakörülményeit, Szabolcs és Budapest közti ingázását dolgozta fel egyik irányadó, korai művében (Fekete vonat, 1970). Majd hosszú évek kutatásaival járta körül a cigányok iskoláztatásának, lakáshelyzetének, asszimilációjának tematikáját ebben a "tiszta" dokumentumfilmes műfajban (Mit csinálnak a cigánygyerekek?, Faluszéli házak). A Hunniában készült dokumentum-játékfilmje, a Cséplő Gyuri, egy intelligens, ambiciózus cigányfiú fejlődésregénye. Schiffer itt alkalmazta először az ún. szituációs dokumentumfilmezést, ahol az amatőr szereplő saját életének motívumait játszotta el. A két elemit végzett fiú fölkerekedik a putriból, Németfaluból Pestre megy, hogy biztos megélhetést keressen. Becsületesen tanul, dolgozik, végigjárja a kálváriát, akár a városban élő cigányok legtöbbje. A szegénységről és az előítéletekről azonban nem a munkapadok mellett, hanem a téglagyári magyar munkások szűkös "putrijaiban" szerzi tapasztalatait... Végül hazamegy, mert hiányoznak barátai, de rádöbben, hogy már nem tud a régi körülmények között élni.