Miután újra találkozik elveszett szerelmével, a tűzoltó Alekszej visszavonul, hogy új életet kezdjen, a csernobili katasztrófa azonban váratlanul ismét veszélybe sodorja.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
biffco
jún. 09. 19:55:32
nyilvána tv2 ezt játsza nem az ezerszer hitelesebb hbo változatot:) (gondolom azt meg kelett vona venni ezt meg putyin ingyen adta hadd müvelödjünk és tudjuk meg az "igaszságot")
Ritka gyenge menet orosz chernobyl koppintás XDDDDD , meg mi ez a amerikai kém szál?
Édes istenem egyszer nem lehetne beismerni hogy szarok voltak és baszták el az egészet.
Nagyon érdekes feldolgozásnak találom, melyben a kisember - három stációban - megbékél feladatával, sorsával, végül végzetével. Amit az egyik kritika hibának látott - a történet húzd meg-ereszd meg szerkesztése -, az a film erénye, tudatos vállalás: mert felismerni az életfeladatot, elfogadni a sorsot és belenézni a végzet pofájába, az gyötrelmes munka, az ember vissza- visszaretten közben.
A történet elején, a vigéc tűzoltót búcsúztató brigád, a főhőst pár vödör vízzel locsolja le, majd nem sokkal később a víz a pokol forró és mérgező közegeként tér vissza. Így árazza be a vizes challenge-ek érvénytelen tétnélküliségét a kis tétet tevő élet, és így árazza be a pokol közegét a végső tétet tevő végzet: a víz mint élet-elem így sajátos keretszerkezetet alkotott, tudatos koncepció szerint. A film hátborzongató érzekletességgel adta vissza az embereket megbabonázó reaktortüzet, mely tűzben a világ legveszélyesebb anyaga, az azóta is ott gomolygó kórium született. Ha van a Földön pokol, egyik bugyra ott van. Rettenetes lehetett akkor lemenni oda, de van egyvalami, ami ennél is rettenetesebb: nem lemenni oda, és elfutni.
Valójában nincs választásod. Nem futhatsz el végzeted elől, meg kell tenned, amit kell. A látomások képei végül feloldják a borzalmat, és az esendő ember megváltást nyer.
A forgatókönyvírót és a zeneszerzőt tárgyalás nélkül fejbe kellene lőni.
A 80-as években voltam gyerek, kb. 1 korosztály lehetek a kamerázós kissráccal.
Na szval anno a 80-as években 10-11 évesen örültünk, ha este 9, max. fél 10-ig kint lehettünk otthonról.
Nem még bringázni hajnali fél 2-kor.
A kiváló minőségű utakkal nem volt bajom, mivel Pripjaty és a környéke 1 kirakatváros volt.
Egyedül Okszána játéka volt számomra hiteles+ a tar mókusé aki vmi katonatisztet játszott.
Faszság volt a filmben a moszkvai lakások felajánlgatása, többhavi zsét kaptak vagy max. Lada Samarát a leggázosabb küldetést bevállalók.
Akkoriban egy Lada Samara a keleti blokkban melósszinten, az álmok netovábbja volt.
Egy laposelemben több feszültség van, mint ebben a filmben.
A Ladák és Okszana miatt 5 csillag.
Próbálom nem a sorozathoz viszonyítani, bár az olyan meghatározó, hogy nem lehet elmenni mellette. Az erőmű romjainak ábrázolása, a képi világ tetszett, még ha nem is a realitás netovábbja, hogy csak csillogó, új autók, és NSZK-t megszégyenítően jó utak voltak csak láthatók; vagyis látszik minden elemében, hogy nem kis költségvetésből készült a film. Ugyanekkora hangsúlyt fektethettek volna a forgatókönyvre is, ami szerintem a leggyengébb pontja a filmnek. A 2. felében soknak találtam az üresjáratot, a merüléses részekben (és úgy általában) nem sok feszültség volt, pedig téma aztán bőven lett volna. Nem tartom hibának, hogy nem az oknyomozós rész az erős, arra ott az HBO sorozata. Ennek ellenére lehetett volna kevesebb mismásolás a katasztrófa valódi jelentőségéről. Mintha csak bizonyos kitüntetett szereplők élete forgott volna veszélyben, pl. az elsőként oltani érkező tűzoltóké vagy a kisfiúé, aki ott volt a reaktor mellett. Kerülték a film készítői az igazmondást, mint a forró kását, de végülis ennyiben nagyon reális, hiszen a korabeli átlagembernek sem volt sejtése, hogy mekkora a baj valójában.
Aki érdeklődik a téma iránt, annak ajánlom, mert néhány vontatottabb részt leszámítva nézhető alkotás.
Ez nem az a hálivúdi rudi amit sokan szeretnek. Ez maga az élet egy bizonyos szemszögből és azt nagyon rendben bemutatja. Ha nem voltál ott a katasztrófa megtörténtekor és nem láttad személyesen, ne ítélkezz! A film is olyan profán, mint maga az élet. De semmi hatásvadászat.
Az oroszok 30 évig ültek a sztorin és elpuskázták a lehetőséget, hogy megcsinálják az évtized filmjét, így hát megtették helyettük az amcsik.
Persze az orosz vezetés nem hagyta annyiban a dolgot és belevágtak ebbe a filmbe. Bár ne tették volna.
Mivel a száraz valóságot megkaptuk a sorozatban, ezért pokoli nehéz leckét kapott az orosz forgatókönyvíró. Élt a lehetőséggel és biztosra ment: egy mézes mázas szerelmi sztori és egy kis katasztrófa egybe vegyítve már évtizedek óta hollywoodi recept, ezt most ellopták az orosz filmesek.
Ha nem lenne a Csernobil sorozat, akkor még durrant is volna ez a film, így viszont csak gyenge pukkanás.
A képi megjelenítés nagyon igényes, a színészek is egész jól alakítanak. Még a sztori is elmegy.
De mégis hiányzik valami, amitől a sorozat olyan fantasztikus lett: igen, az a feszültség, az a nyomasztó légkör, az emberi drámák.
Lehet nem kellene összehasonlítani a kettőt, mert úgy nehéz objektív véleményt írni.
Viszonylag magasra értékeltem a filmet, mert kicsit bugyután indul az egész, de a végén azt vettem észre, hogy egy-egy apró üresjáratot kivéve egész szórakoztató a film.
Ha az ember nem úgy ül le a képernyő elé, hogy "na megnézem az orosz választ a Csernobil sorozatra", akkor érdemes esélyt adni a filmnek.
Egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy itt előadják. A szerelmi szál messze nem a megszokott. A főszereplő sem az az igazi makulátlan hős alkat, de a jellemfejlődése hihető. A zene sokat ront az öszképen.
Annyira zavarbaejtően közhelyes, hogy az ember csak arra vár, hogy mikor ugrik elő a Monty Python Repülő Cirkuszából a páncélos lovag és vágja fejbe a szereplőket egy nyers csirkével.
Őrült kellemetlen nézni! Tiszteletlennek érződik a közhelyáradat azokkal kapcsolatban (sőt: velük szemben!), akik ott voltak abban a minden bizonnyal pokoli helyzetben.
Nem éreztem a filmen a kétségbeesett igyekezetet, hogy rémült arccal üvölt felénk: "Látjátok? Értitek? Ez halál, ez pusztulás... ez katasztrófa! Ez élő, érző emberekkel törtnént!"
Azt éreztem, hogy tolja a katasztrófát live-ban a sz*r telefonjával és várja a lájkokat - ebben a tekintetben jó reflexió lenne a mai hasonló trendekre... de ő nem ennek kritikáját fogalmazza meg... nem segít, nem megy oda csak mutatja nekünk: "Hallod genya, milyen undi má'! Gecc' csávónak arca hogy leolvadt... Nyomj rá a szubszkrájb gombra ha akarsz még ilyet látni!"
Nem, nem akarok ilyet látni! Egy ilyen témához kizárólag alázattal lehet közelíteni, ahol a film van a katasztrófáért és nem fordítva. Ahol a film nem maga a cél... sőt! Ahol a film kizárólag eszközzé szelídül.
Az atmoszférája, képi világa jó, de itt egy tűzoltó és családja szem(szög)éből látjuk a történéseket.
Nem tér ki okokra, felelősök keresésére; (igazából) nem azt kapja a néző, amit "vár", ami megszokott.
Vagy pont azt, aki efféle mozira vágyott a témával kapcsolatban. :-)
Szerencsére nem amerika elleni "verseny-változat", lett belőle; csak más aspektus.
Ez egy nagy katyvasz. Sok helyen olyan érzésem volt, hogy feltételezik láttad az amerikai sorozatot, ott elmagyarázták alaposan, ide meg elég lesz egy nagy, ütős mondat, bele a nagy semmibe.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások