Már csak tizenketten élnek a százharmincból Tasnádszántón azok közül, akik megjárták a csisztyakovói munkatábort. A deportáltak évente rendezett találkozóján egyre apad a létszám. Akik még életben maradtak, kézről-kézre adják az egykori megpróbáltatás még fennmaradt jeleit, emlékeit. A nélkülözésben is fontos egy imakönyv, egy fénykép, egy levél, egy szabadulási okirat. Élettöredékek, melyeket soha nem lehet kárpótolni...