Délvidék elcsatolása az ott élő magyarság számára nemcsak az anyaország elvesztését jelentette, hanem a kötelező szerb államnyelv bevezetését, s azt is, hogy az értelmiség nagy része a Magyarországra történő átköltözés mellett döntött. A szinte sokkos állapot után, több mint tíz év kellett ahhoz, hogy a vajdasági, horvátországi és muravidéki magyarság magára találjon, s elkezdje újraszervezni az életét. A határ kijelölése, mivel természetes választóvonal nem volt, alkuk alapján történt. A megalakuló Szerb-Horvát-Szlovén Királyság követelései egészen Bajáig és Pécsig terjedtek volna. A határ lejjebb került, kettévágva ezzel a fejlődésnek indult vidék vasút és folyami útjait, és a középiskolák, egyetemek a másik anyaországi oldalon maradtak. Nemcsak a kisebbségi sorsot, a társadalmi lehetőségeket veszítették el, a gazdasági távlattalanság rémével is szembe kellett nézni.