Szentpétervár 1874. Mogyeszt Petrovics Musszorgszkij orosz zeneszerző néhai barátja Viktor Hartmannak a reprospektiv kiállításmegnyitójára sétál, a múltba merengve érkezik meg Művészeti Akadémiához, ahol gyülekeznek már a látogatók. A képek nézegetése közben, az egyik kép előtt ábrándozva megszólítja egy régi ismerőse. A képre meredve mesélni kezdi a festmény szereplőjével, a gnómmal átélt emlékét. A szoborkerten át tartott hazafelé, amikor a gnóm és társai megijesztették és az életére törtek. Ahogy a nyomasztó helyzetét újra átéli, feleszmél, hogy már rég egy idegen látogatónak beszél. Zavartan jön el a festmény elől.