Azok a területek, régiók, amelyek elvesztik korábbi történelmi, gazdasági szerepüket, előbb-utóbb óhatatlanul peremvidékre szorulnak. Ilyen a Kárpát-medence egyik, a középkorban vasérc-, és nemesfém bányászatáról híres tája, Gömör is. A régi gazdagságra ma már csak néhány középkori templom és romos, gazdára váró kastély emlékeztet. Gömör ma Csipkerózsika-álmát alussza. Pedig nincs még egy olyan pontja a vén kontinensnek, ahol egy viszonylag kicsi, alig ötven kilométeres sugarú körön belül ennyi, nagyjából azonos időben készült, freskókkal ékes templom lenne. A XIV-XV. század fordulóján e tájon dolgozó festők személyéről a műtörténészek jóformán semmit sem tudnak. A történeti Magyarország e páratlanul szép, s a nagyközönség által jóformán ismeretlen táján, Gömörben egy a maga nemében egyedi festészeti ciklus évszázadok óta várja a mesebeli királyfit, aki csókjával felébreszti és visszakapcsolja ezt a vidéket oda, ahova mindig is tartozott, Európába.