A kavaró, azaz a lekvár elkészítése, akárcsak a tollfosztó, a dörzsölő és a fonó - régi népszokásokat őrző, sok vidámsággal együtt járó társas munka. Egy ilyen régi hagyományt őrző, kavaróba kísér el a film Morvai Judit néprajzos közreműködésével. Láthatjuk, hogyan főzik a híres szatmári szilvalekvárt. Az előkészületeknél a kellékekkel ismerkedünk meg: üst gödröt, földbevájt katlant építenek, felszerelik a négyágú vitorlát, melynek másfél méteres nyele van s a tűzrakás pillanatától kezdve a vitorlát forgatni kell, a kavarással nem lehet megállni. A lekvár főzés rendszerint reggeltől, reggelig tart. Gyerekek, felnőttek, idősebbek és este felé már a fiatalok is körbe ülik a katlant, és megkezdődik a reggelig tartó mesélés. Félelmetes, ördöngös históriák és hiedelmek hangzanak el, talán a kavaró legkedveltebb meséje a holt szeretőjét visszaváró lány története, melyet rövid jelenetekkel is illusztrál a film.