Ridley Scott nagyjából fél évszázad szünet után, teljesen más hozzáállással tért vissza az Alien-frencsájzhoz a 2012-es Prometheusszal. Arról, hogy ezt milyen jól tette, ma a tévé képernyőjén is meggyőződhetünk.
Bezzeg a régi szép időkben minden jobb volt! Amikor én fiatal voltam (2012-ben), még el lehetett készíteni olyan filmeket, amelyeket manapság már biztos nem lehetne! Például egy rendező megcsinálhatta azt, hogy olyan kései előzményfilmet rak össze klasszikus szörnyhorrorjához, amelyben egyrészt nincs bent az eredeti szörny, másrészt pedig a vérengzés és a feszültségépítés mellé behoz egy adag filozofálgatást.
Hát igen, pont ez a fajta merészség veszett ki Hollywoodból, amikor egyre több frencsájzt próbálnak a stúdiók a közösségi médiában permanensen (túl)pörgő rajongók töredékeinek szeszélyei szerint alakítani.
Népszerűtlen vélemény: fenébe a Romulusszal, inkább az Alien: Covenant folytatását kérem
Lehet, hogy a Fede Alvarez által jó szakmunkásként dirigált, Excel-táblázatban kiszámított, Romulus-féle nosztalgia lesz pénzügyileg az Alien-frencsájz jövője, de aki tartalmilag bármi újat vár a szériától, inkább Ridley Scottra számítson.
Na de viccen kívül: azért valamennyire érthető volt, hogy bemutatásakor se a rajongók, se a kritikusok nagy részének (néhány megbízhatóan üdítő kivétellel) nem esett le, mit is akar csinálni a Prometheus. Többszöri megnézés után azonban egyre nehezebb felháborodni olyan sztorielemeken, minthogy a hiperventilláló, egy idegen bolygón magukra maradó asztronauták nem a lehető leglogikusabban viselkednek, és egyre könnyebb koncentrálni arra, mi teszi a saját jogán emlékezetessé a filmet.
Itt beszélhetünk a Teremtés kiismerhetetlenségéről szóló, komor, hatásos üzenetről, Michael Fassbender brillírozásáról a kiismerhetetlen Davidként, az egész Alien-frencsájz egyik (ha nem a) legsokkolóbb jelenetéről (arról, amelyben Noomi Rapace karaktere befekszik az automata műtőgépezetbe), vagy olyan vitán felül menő pillanatokról, mint az Idris Elba által alakított Janek hattyúdala. Plusz, az utóbbi időkben a Prometheus örvendetes módon belépett a nyugati popkultúra karácsonyi kánonjába is, amit szintén Janeknek köszönhetünk (nyugodj békében, Tengerész!).
5 sci-fi, amiről nem is tudtad, hogy karácsonyi film
Terry Gilliam, Ridley Scott és Alfonso Cuarón filmjeiből sem hiányoznak az ünnepi motívumok.
Tovább
Szóval ilyenkor érdemes igazán újranézni a Prometheust: 12 évvel a premierje után, amikor már nem a hosszú ideje bennünk feszülő, más irányú elvárásokkal ülünk le elé, valamint pont karácsony előtt. Ha nem más miatt, Janek kapitányt illik megtisztelni ezzel. Ma este 23.00-kor a Moziverzum műsorán!
