1988-ban csillant meg a remény az ormánsági falvak egy része számára: a magyarmecskei és a gilvánfai falvak egy része számára: az iskolában lelkes pedagógusok franciául kezdték tanítani a zömmel beás anyanyelvű roma gyerekeket. A tanárok abban bíztak: a nyelvtudás, a gyerekek kiváló kommunikációs képessége, no meg a kitartó munka esélyt teremt: az új generáció kiszakadhat, vagy inkább kiverekedheti magát a térségre jellemző sivárságból és mély nyomorból. Több mint egy évtized telt ez azóta, az akkori gyerekek felnőttek, az akkori rendszer pedig megváltozott...