A közel egy órás műsor igazi csemegét kínál az operabarátoknak. Egy rendkívüli válogatást láthat a néző a 2010-es évad legjobb európai operaelőadásaiból - a méltán népszerűekből és a ritkán hallhatóakból egyaránt, Verditől a kortárs operákig bezárólag. Kilenc nagysikerű előadás részlete kerül képernyőre nem kisebb énekesekkel, mint Placido Domingóval, Jose Van Dammal vagy Diana Damrau-val.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
géGyula
2011 máj. 01. - 01:35:14
Az elektronikus médiában, azon belül a közszolgálatiban olyan kevés a komolyzene, nevezetesen az opera is, hogy szinte mindennek örülni kell, ami mégis adódik. Örülök.
Más részt, ha valami ennyire ritka, akkor jogos igény, hogy ha mégis sor kerül rá, akkor különlegesen minõségi , azaz szinvonalas legyen. Ez a mûsor nem volt az.
Szvsz az egyveleg a legvisszataszítóbb módszer zenemûvek ismertetésére így van ez minden mûfajban, én a „slágeregyveleget is rühellem, a zene iránti tiszteletlenség, „antizenei” megközelítésmód, egy zenedarabnak van eleje és vége, melyek szorosan hozzátartoznak(sok esetben szükséges a kezdés elõtt, a vég után a csend pl.)
Már táncdalok esetén de bármely „könnyû mûfaj” zeneszámai esetén is rühellem, ha a zeneszámok egymásra vannak keverve, pláne ha , akár milyen elmés és/vagy fontoskodó verbális értelmezés magyarázat ürügyén „ráugatás” történik.
Fokozottan így van ez „fajsdsúlyosabb” mûfajok, jelesül pl. az opera esetében. Ennél a mûsornál egymásra keverés talán nem, de a beleugatás rendszeres volt, nem teljes áriákat, zeneszámokat láthattunk. Ez végül is az idõ tömör kihasználása miatt tán érthetõ. De zavaró, lehet, kevesebb több ltt volna.
Konkrétan: Legyen bár Domingo a jelenkor legnagyobb tenorja, azért a 9 elõadásból még sem kellett volna személyének szentelni kettõt is.
Értem, de ellenzem és elítélem, ezt a gyakorlatot, mely a mannapság divatosnak vélt és azzá erõltetett „pörgõ” stílus jegyében ilyen merényletekre vetemedik, ez nem „Csillag születik”, „Megasztár”; valóságshow vagy egyéb általam a kereskedelmi televiziózásban (meg)utált ízlés és intelligencia rohasztó mûsortípus. Legalábbis az lene a jó, ha így lenne.
Kicsit úgy érzem, a rendezõk mintha azon versengenének, hogy ki tud meghökkentõbb, "posztmodernebb" produkciót színpadra állítani. Bár azért úgy gondolom, egy idõ múlva megint jönni fog a visszatérés a hagyományosabb, konzervatívabb felfogáshoz.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások