Nagy érdeklõdéssel vártam mûsort, a rokkantnyugdíjról, rehabilitációs járadékról. Ritkán csalódom mûsorban akkorát, mint most. Felháborodásom oka, Dr Juhász Ferenc véleménye ehhez a témához. Megértem, hogy változtatni kell a rokkantnyugdíjat, de az érthetetlen a számomra, hogy mindenkit egy kosárba tesznek, nincs mérlegés, kivétel. Igaz, nem a mostani mûsor témája volt, de kiváncsi lennénk arra, hogy igazságosnak találják-e azt a törvényt, amely a rokkantnyugsíjasok munkavállalását 2009. január 01-tõl szabályozza. Megint jövedelemhez kötötték. Minimálbérhez, illetve ahhoz, hogy a megrokkanás elött mennyi volt az átlagkeresete. Ezt nem értem, hiszen ha valaki rokkant, szerintem nem a jövedelmet kellene korlátozni, hanem a munkaégzés fajtáját, illetve a napi, heti, havi munkavégzés óraszámát. A munkaköröket nem lehet összehasonlítani kereset szempontjából. Van olyan munkakör, ahol négy órában is többet fizetnek (azért mert többet kell), mint máshol hat, vagy nyolc órában. A következõ érdekesség az, hogy nem szüneteltetik a nyugdíj folyósítást, hanem megszüntetik azt. Ez azért érdekes, mert mi van akkor, ha most tud valaki dolgozni, mondjuk egy év múlva nem. Tudom, táppénzre mehet, aminek azonban az ideje korlátozott. Igen, mondhatják, újra elmehet felülviszgálatra, és megállapíthatják rokkantságát, illetve nyugdíját. Igen de tudok olyan esetrõl, hogy fiatal rokkantról van szó, akinek az idõ haladtával a szolgálati idõ egyre nõ. Biztos hogy megtudja szerezni a szükséges szolgálati idõt? Nos elérkeztem oda, hogy miért háborított fel Dr Juhász Ferenc válsza. Közölte, hogy akinek nincs meg a szolgálati ideje, az szociális ellátásra jogosult. No ezt nem kívánom részletezni, de igen felháborítónak tartom, hogy 30-40 évesen, ilyen kílátások elé nézzen valaki. Kiváncsi lennék mának mi a véleménye errõl. Tisztelettel egy olyan ember, aki nem rokkantnyugdíjas, de ezzel kapcsolatban van véleménye.

Csodálatos élmény volt nézni és hallgatni Szökendi Géza bácsi -méhész- a mézrõl,fia pedig a méhészetrõl készûlt riportot és különösen magával ragadó volt az a méhek munkájáról szóló hozsánna,ami már ismerõs volt füleimnek.Kívánom hogy még nagyon sokszor találkozzunk a Lehel piacon,csodálatos standjánál. üdv. M.Jakab