Ez csak a világ vége

Bakancslistához adom

Juste la fin du monde / It's Only the End of the World

kanadai-francia dráma, 97 perc, 2016

Értékelés:

60 szavazatból

Szerinted?

30 hozzászólás

Tizenkét év távollét után az író, Louis visszatér szülővárosába, hogy elmondja családjának: haldoklik. Hamarosan felszínre törnek az elfojtott indulatok, és kibukik a sok év alatt felhalmozódott keserűség. Hiába próbálnak meg empátiával közelíteni egymás felé, az egymásra figyelni már képtelen családtagok csak saját sérelmeiket és magányukat képesek előtérbe helyezni, ami még több konfliktust és fájdalmat szül.

Bemutató dátuma: 2017. január 19. Forgalmazó: Cirko Film

Stáblista:

Szereplők

Nathalie Baye profilképe

Anya

Marion Cotillard profilképe

Marion Cotillard

Catherine

Léa Seydoux profilképe

Suzanne

Vincent Cassel profilképe

Antoine

Arthur Couillard

Gaby

Gaspard Ulliel profilképe

Louis

Alkotók

rendező: Xavier Dolan
forgatókönyvíró: Xavier Dolan
operatőr: André Turpin
zene: Gabriel Yared
producer: Sylvain Corbeil Xavier Dolan Nancy Grant Nathanaël Karmitz Michel Merkt
vágó: Xavier Dolan

Díjak és jelölések

Cannes-i fesztivál
2016
Zsűri Nagydíja: Xavier Dolan
Cannes-i fesztivál
2016
Arany Pálma jelölés: Xavier Dolan

További 1 jelölés mutatása

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

10/10

Érdekes, hogy a kritikusok (legalább azon része, akik kritikáját elolvastam a filmről) mintha nem értené, amiről a film szólt. Ehelyett a megszokott műfaji sajátságok hiányát kérik csak számon...
Műfaj ide vagy oda - ugyebár ez egy színdarab adaptáció -, a film az érzelmi betegségekről szól, és azok mechanizmusát, dinamikáját szerintem nagyon is életszerűen mutatja be. Én legalábbis egy percig se éreztem, hogy ne érteném, mi történik és miért.

Egy mérgező családot látunk, aminek a tagjai már azelőtt is marják egymást, hogy a hazalátogató Louis megérkezne. És nyilván az sem véletlen, hogy a főhős 12 évig inkább nem kereste a kapcsolatot a családtagjaival. Mindenki szentül meg van győződve róla, hogy a helyzet olyan, amilyennek ő látja, és olyan dolgokra reagálnak a párbeszédekben, ami a másik félnek meg sem fordult a fejében. Többen is szenvednek az elutasítottság-érzéstől, és az egójukat is úgy védik, mintha az legalábbis egzisztenciális értelemben is létező valami volna - és nem csak a fejükben lenne. A legrosszabb pedig, hogy az egész olyan ismerős, mert felteszem, sokunknak van olyan szomszédja, ismerőse vagy rokona, akin keresztül élvezhetett már hasonló társalgásokat.

A halál közelsége pedig mindezt egy találó keretbe helyezi, hiszen ilyenkor az ember átértékeli, hogy minek is volt értelme az életében, és hát a bemutatott marakodásnak aligha tulajdonítana bárki is értelmet. Mégse látják át ezt a családtagok, és ölik egymást teljes beleéléssel egy életen át.

Válasz

10/10

Mekkora film! Tűpontos.
De jó lehet azoknak, akik lepontozták, mert nem ismerik, amiről szól... (Bár sajna láthatólag kevesen vannak.)

Válasz

8/10

A filmet érdemes megnézni, tetszett a szereposztás, a színészi alakítások, az operatőri munka, a filmzene, a berendezés, a szinkron (kivéve Vincent C. és Marion C. magyar hangja, nem illett hozzájuk az adott hang) is. A vége meglepett, hogy nem derül ki a lényeg, amiért Louis hosszú évek után hazament a családjához, de kicsit sejtelmes is volt, mintha a bátyja, Antoine már tudná; és rossz, hogy nem derül ki több minden Louis-ról. Kár, hogy Gaspard U-t már nem láthatjuk új filmekben.

Válasz

10/10

offtopic

Május 23. - Vasárnap
00:30 m2 / Petőfi TV

Sokat elárul a magyar televíziózásról, hogy egy ilyen színvonalú filmre csak ekkor jut idő. Mindeközben pedig havi rendszerességgel ismétlik a semmitmondó szuperhősös akciófilmeket és a hasonlóan megkérdőjelezhető létjogosultságú, nyálban úszó romantikus vígjátékokat. Filmeket, melyeknek semmi köze a valódi élethez. A birka nép képzelt világokba menekül, ahol kiélheti elfojtott agresszióját, vagy épp átélheti a soha meg nem valósuló szociális boldogságot. Mindehhez hozzájárulnak még a tökéletes testű emberekkel teli, forgatókönyvszerű érzelmi viharokkal tűzdelt sportreality-k, valamint az átlagemberek pénztárcájából soha el nem készíthető ételek díszletei mögé rejtett, valójában viszont csak mások megalázására kihegyezett gasztroreality-k. Aztán ott vannak még a valósággal köszönőviszonyban sem lévő politikai-gazdasági híreket szajkózó hírműsorok, ahol gyengébb történésű napokon tíz perces riport készül arról, hogy májusban zivatarok vannak, vagy épp arról, hogy utódot ellett a budapesti állatkert egy tevéje. Az olyan filmeknek, mint ez, viszont nem jut hely. Miért? Mert görbe tükröt mutatnak az ember elé, és a modern világban már nincs helye olyan gondolatoknak, mint csalódás, magány vagy fájdalom. Mert ma minden és mindenki boldog, szuper és tökéletes. Ami/aki nem ilyen, annak nincs létjogosultsága: a szőnyeg alá söprik az újságok, a politikusok, a tévécsatornák, a munkatársak, a családtagok. Ez a film más: ez a film maga az élet. Fájdalmas, gonosz és csalárd. De legalább valódi.

Válasz

Végig az volt az érzésem, hogy színpadon talán (talán!) ütősebb lenne. Utána olvastam, hogy eredetileg színdarab. Vannak jól megfilmesíthető színdarabok, ez nekem nem jött be. Az egykori "új hullámra" emlékeztető világa, sehonnan sehová nem vezető történet, végeérhetetlen és gyakran értelmetlen dialógusok, hóóósszúúú semmibe nézések filmje ez. A kínos eseménytelenséget időről-időre a báty (V. Cassel) mérsékelten méltányolható dühkitörései, egy kb 70-es IQ-jú kisiparos kisebbrendűségi érzésének folytonos felszínre törései próbálják ellensúlyozni, csekély sikerrel. A film címe így jobb lenne: "Ezért ugyan kár volt hazajönni!" Cotillard a számára szokatlan szerepben is kiemelkedő.

Válasz

5/10

offtopic

Ebben a filmben hol van internet? Azt írtad: "netre menekül".

Válasz

5/10

Az M2 csatornán tekintettem meg magyar szinkronnal. Erősen kezdődik a zenés intróval, majd leül, helyenként rövid ideig úgy gondolom ripacskodásba megy át (pl. egy kacaj, ami már messze sok ott). Néhol a veszekedős dialógusok már-már szappanoperába akarnak átcsapni, talán még éppen nem történik meg. A zenés betétek viszont megmentik és továbbviszik az egészet. Így nem hagytam ott. A második felétől jobb lett úgy éreztem, a készítők az eleinte vontatott, majd egyre gyorsuló ritmussal is ki akarták vélhetően fejezni azt, ami az alaptörténet. Az elején ez talán túl lassúvá és helyenként üressé teszi.

A történet nem annyira életszerű, 22 évesen megszakítja a kapcsolatot szüleivel, testvéreivel, de az egyébként nagyjából egy címen élő családtagjainak egyenként és gyakran küldözget képeslapokat, amiket mindenki külön-külön gyűjt magának titokban. Általában kevéssé elridegült kapcsolatok esetén sem szoktak lapokat küldözgetni. Ill. véleményem szerint a főszereplő jelleme sem tökéletes -erre vannak utalások a filmben-, csupán őt és a tragédiáját közelebbről látjuk.
Én először fel akartam állni és otthagyni az egészet, mondván, micsoda narkós, antiszociális, helyenként már-már aszociális alkotás ez.

Viszont a második felében vannak olyan részek, ahol annyira jó a felvétel, a vágás és a zene együtt, hogy szavak nélkül érzi az ember azt, amit a szereplők nem mondanak ki.
Azt gondolom, ugyan nem nagy film, de meg lehet még egyszer nézni -öt csillag-, lehet róla beszélgetni is és pont ezért néztem végig.

Válasz

De miért kell így véget érnie a filmnek, hogy nem derül ki a lényeg? Nem mondja el a családnak.
Plusz ezek szerint Antoine tudta? Mivel így viselkedett a végén.

Válasz

Általában, ha valaki nem beszél valamelyik családtagjával X egynéhány éve/évig, akkor annak elég jelentős oka lehet (pl. nem tud szót érteni velük, nincs bennük kellő empátia, kőbuták stb.), erre próbált rávilágítani a rendező.

Válasz

Bármilyen furcsa, a valóság pont ilyen, az utőlső pillanatig nem akarják hallani még a rokonok sem a kényelmetlen igazságokat, és arra a személyre se kiváncsiak, aki nem volt rájuk kiváncsi, mikor a rossz útra tért. Miért is sajnálná bárki azt, aki azt hitte magánügy amit tesz, az ő teste, az ő élete.....

Válasz

6/10

Kínos pillanatok követik egymást, nem egy családi "idill".
Érdekes ezt így látni, de átélni még rosszabb.
Nem túl kellemes élmény a film, de megteszi a hatását!

6/10

Válasz

7/10

Megosztó film. Még én magam sem tudom egyértelműen azt mondani, hogy zseniális-e vagy inkább csak elénk tettek valami mély, erős érzelmi hatású filmet, amelyből pont a lényeg maradt ki. Tetszett, de nem vagyok maradéktalanul elégedett még a szuper szereplőgárda miatt sem.

Válasz

8/10

Úgy örülök, hogy ennyi ember meglátta ebben a filmben azt a kis csodát, amit elénk tett.
Vincent Cassel és Nathalie Baye egyszerűen varázsolnak. A főszereplő fiú nem kapott nagy hangsúlyt, de a többiek zseniálisak.

Válasz

1/10

Egyáltalán nem fogott meg a film. Megnézés után olvastam csak kritikákat, melyből kiderült, a rendező tudatos szándéka lehetett az előmagyarázat nélküli ábrázolása a pár órának, ám így semmi nem érthető számomra, motivációk, viselkedések stb. A szereplők is csak erősen felskiccelt karikatúrák. Nem, nem az anya erősen sminkelt arcára gondolok, hanem a bárgyún mosolygó sógornőre, a befelé néző, kifelé félmosolygó főhősre, a szinte mindig háttal álló bátyra. A főhőst pont nem érdekelte a családja, de most mindenképpen el akarja mondani, hogy meg fog halni, de aztán mégsem mondja el.

Természetesen a filmből nem maradt el a haldoklásukat titkoló betegek kötelező hányása, hogy a néző lássa, tényleg nagy a baj.

Szerintem a vízbe markolás tipikus esete.

Talán az is elvonta a figyelmem attól, hogy megértsem, mit is akart mondani a rendező, hogy a mellettem ketten is folyamatosan a mobiljukat nézegették, pötyögtek rajta. - Nem, ezt poénnak szántam, csak jelezni akartam, nem voltam egyedül, akit nem kötött le a film.

1 pont, hiába többszörös díjnyertes film.

Válasz

10/10

Meglehetõsen fiatal kora ellenére, a nézõ lelkére végzetesen ráülõ filmet hozott össze a rendezõ. Egyáltalán nem javaslom gyenge lelkiállapotban lévõknek, depressziósoknak, pánikbetegeknek. Ettõl függetlenül nekem elképesztõen tetszett (már ha lehet ezt a szót használni egy ilyen filmre), és gazdagabban léptem ki a moziterembõl, mint mikor bementem. (Ezúton is köszönet a Cinema City-nek, hogy ha csak két hétig is, de legalább egy ilyen értékes filmet is mûsorra tûzött!)

10/9

Válasz

10/10

Nálam ez a film 10/10 (leszámítva egy-két apró hibát). A lényeg itt is az, ami a Mommy-ban: a kommunikációképtelenség (és nemcsak verbálisan, hanem minden szinten), csak ennél kibõvül a képlet, az anya-gyerek viszonyt már a tágabb család váltja fel egy ötfõs kamara-darabbá válva. Ugyanaz a frusztráció, elfojtás, szeretet ambivalencia és düh a lelkekben és a fejekben, persze mindenki áldozat és bûnös is egyben ebben az érzelmi zûrzavarban. A Louis-t megformáló színész nagy érzékenységgel játszik, minden az arcára van írva. Gazdagabbak lettünk egy újabb dolan-i varázslattal. Köszönjük neki.

Válasz

10/10

Vannak olyan emberek, akikkel korlátolt, beszûkült, primtív gondolkodásuk miatt vagy az összeférhetetlen, kooperációra képtelen viselkedésük miatt nem lehet és talán nem is érdemes emberi kapcsolatokat kialakítani vagy ápolni, .......szomorú, amikor a saját családunkban vannak ilyen emberek, mint a film fõszereplõjének a családjában is.
Nem véletlen, hogy a srác 12 éve nem látta családtagjait.
10/10.

Mondjuk a Dragostea din Tei-t igazán kihagyhatta volna belõle Xavier Dolan, de a Moby még mindig király zene.

Válasz

10/10

4427-28 2017 márc. 27. - 22:04:12 10/10 Előzmény aser10

Igen, elképesztõen nagy film! És mily' meglepõ, a családi konfliktusok a távoli országban sem nagyon különböznek a hazaitól.
Remek forgatókönyv, ragyogó színészek (igazi sztárparádé!), szép képek, baromi jó zenék!

Válasz

Szerintem jó film. Nem mindennel értek egyet, nem mindent így csinálnék, és ennek ellenére azt kell hogy mondjam, hogy tetszik.

Válasz

10/10

Nálam ez a film 10/10 (leszámítva egy-két apró hibát). A lényeg itt is az, ami a Mommy-ban: a kommunikációképtelenség (és nemcsak verbálisan, hanem minden szinten), csak ennél kibõvül a képlet, az anya-gyerek viszonyt már a tágabb család váltja fel egy ötfõs kamara-darabbá válva. Ugyanaz a frusztráció, elfojtás, szeretet ambivalencia és düh a lelkekben és a fejekben, persze mindenki áldozat és bûnös is egyben ebben az érzelmi zûrzavarban. A Louis-t megformáló színész nagy érzékenységgel játszik, minden az arcára van írva. Gazdagabbak lettünk egy újabb dolan-i varázslattal. Köszönjük neki.

Válasz

Összes hozzászólás

Értékelés:

60 szavazatból

Szerinted?

30 hozzászólás

PORT.hu a Facebookon