A modern magyar kerámiaszobrászat egyik legizgalmasabb egyénisége 2003. október 29-én volt 70 éves. A néhány éve Kossuth-díjjal kitüntetett mester a 60-as évek végén megszállott hittel megteremti a siklósi kerámia-művésztelepet, ahol menedéket találnak, megvalósulhatnak olyan avantgarde elképzelések, amelyeket a művészet egyéb területein a tiltott zónába száműzött az akkori kultúrpolitika. Schrammel Imre forradalmian új gondolatokkal robbant be nemcsak a magyar, de a világ kerámiaművészetének élvonalába is: nem minden gond nélkül kijuttatott munkáira először 1971-ben kapta meg a Nemzetközi Kerámia Biennálé nagydíját az itáliai Faenzában. A mindig egyéni utakat törő Schrammel lövésekkel roncsolt, nonfiguratív porcelánszobrai, samottba égetett madár-csontvázai, régi japán technikával: raku-égetéssel készült samottplasztikái, szürreális, posztmodern, figurális porcelánszobrai - amelyek a velencei karnevál ihletésére születtek a herendi porcelángyárban - egy egyéni életút különös állomásai.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások