Nagy mű, csodálatos mese, olyan bámulatos eleganciával és mértéktartással kivitelezve, amilyet nem nagyon látni manapság. A gabbeh szó, amennyire a filmből kiderül, voltaképp szőnyeget jelent. De nem ám afféle lakótelepi gépiperzsát, hanem egy élet munkájával szőtt, szívvel és fájdalommal készített alkotást, amelybe készítője szinte lelkét is beleszövi. Nos, a Gabbeh-ben éppen a szőnyeg lelke kel életre, elbűvölő fiatal lány képében, hogy elmesélje saját történetét... mese ez a film, annak minden jellemzőjével. Helyenként üde és megmosolyogtató, helyenként tragikus és pátosszal teli. Egy beteljesülni nem akaró szerelem története, a gabbeh égszínkék ruhás lélek-leányának és különös farkashangú kedvesének románca - egyszerű történet, melyet igazából a színek és jelképek, dalok és versek bőséggel áradó sora tesz elbűvölően nagyszerűvé. Igazi mozi a Gabbeh, mely felráz és elandalít.