Gábor Felicia, gyereklányként hagyta el szülőföldjét, hogy előbb Erdélyben, majd Budapesten tanuljon, a fővárosban alapított családot. A Vajdaságból származó férjével, s kicsi fiával ma is Budapesten él. Mondhatjuk boldogan. De egy vékony kötetben döbbenetes erővel írta meg gyerek és kamaszkori emlékeit a szülőföldről, a családról, a megtartó erőről.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nagy öröm volt ennyire tiszta hangot hallani, miután itthon elvesztettük a hagyományainkat, értékeinket, botorkálva, ébredezve próbálunk kutatni, magunkra találni. Ezért elõadásokra és rendezvényekre járunk, hátha megérínt valami. Felíciának nem kellett a világot bejárnia, mert olyan nagyapja, szülei, testvérei, "emberei" voltak akik létükkel mutattak példát a teljes életre. Észrevétlen beoltották határtalan szeretettel.
A csángó történetek pedig az õsi magánhangzó használattal, olyan szavakkal amiket sose használtam ,de rögtön értettem óriási élmény.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások