A félszeg és visszahúzódó Gregory, aki sajátos érzésvilágú kamaszként egyszer már rabul ejtette a mozinézőket, húsz év elteltével még mindig a skót kisvárosban, Cumernauld-ban lakik és angolt tanít egykori iskolájában. Greogory, aki nem tudott és talán igazából nem is akart felnőni, még mindig úgy viszonyul a nőkhöz (érett tanítványához és kolléganőjéhez, Bellhez egyaránt), mint egy kamasz fiú. Nem érintette meg korunk divatos cinizmusa sem - óráin nemcsak Shakespeare-t tanít, de teret enged az emberi jogok megvitatásának is, sőt arra biztatja tanítványait, hogy kérdezzenek és vegyenek részt bátran a körülöttük zajló dolgokban. Ő maga persze passzív. Lelkesítően beszél az emberi jogokról, de amikor találkozik azokkal, akik tesznek is azok érvényesüléséért, visszahőköl. Két tizenhat éves tanítványa, Frances és Doug Gregory szenvedélyes szavain felbuzdulva, úgy döntenek, nem nézik tétlenül, hogy Fraser Rowan kínzóeszközöket készít a régi számítógépraktárban. Csakhogy Frazer Gregory régi barátja, így hősünk nehezen tudja elhinni, amit tanítványai állítanak...