"Egy jósnő egyszer azt jósolta neki, hogy híres emberként tér majd vissza, és egész Odensét kivilágítják a kedvéért."
Hans Christian Andersen naplója és meséi nyomán született ez a személyes hangvételű dán poétikus portré, mely a legnagyobb mesemondó születésének 200. évfordulójára készült. Andersen 1805-ben született egy dán vidéki városkában, Odense katedrálisának és kastélyának árnyékában. Andersen meséi, melyek később ismertté teszik nevét az egész világon, szomorú képet festenek gyermekkora tájairól, édesanyjáról, az alkoholista mosónőről, cipész édesapjáról és az élet legmélyebb bugyrairól. Édesapja halála után, 14 évesen mindössze 30 tallérral a zsebében elindul a fővárosba, Koppenhágába, hogy valóra váltsa álmait. Jonas Collin, a Királyi Színház igazgatója gazdag ember a szárnyai alá veszi Andersent. A kor a természetesség és a filantrópia kora, melyben gyakran felkarolják és kiképzik a tanulatlan, szegény gyermekeket. Andersen életútja maga volt a csoda. Hiszen dickensi figuraként látta meg a napvilágot, s a legnagyobb szegénységből, a legnagyobb íróvá lett, Európában. Andersen igen népszerű volt a királyok, hercegek udvarában, de ugyanakkor a bordélyokban is. Andersen élete éppen olyan volt, mint tündérmeséi, a fantázia és az álom birodalmában élte le mindennapi életét.