Három szín: kék

Trois couleurs: Bleu
16 éven aluliak számára nem ajánlott francia-lengyel-svájci-angol filmdráma, 94 perc, 1993

Értékelés:

67 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

67 szavazatból
Szerinted?
Krzysztof Kieslowski Három szín trilógiájának első darabja a Kék. Az egyes színekhez a Nagy Francia Forradalom hármas jelszavából - szabadság, egyenlőség, testvériség - egyet-egyet illesztett a rendező.

A Kék főszereplője egy fiatalasszony, aki autóbalesetben elveszíti gyermekét és férjét, a híres zeneszerzőt. Elveszít mindent, ami az élethez köti. Elveszíti az Egyesült Európa Himnuszán munkálkodó művészt, akinek halálával mintha maga a zene pusztult volna el és az emberiség testvéri egyesülése hiúsulna meg. A folytatás terhe az asszonyra marad, s ő fájdalma elől a magány szabadságába, a szeretetlenségbe menekül.
Forgalmazó: Budapest Film

Stáblista

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Szerinted?
3/10
Owl 2017 aug. 17. - 11:22:42 3/10
Ez egy mûvészfilm lenne, de én hiányolom az egész mögül a tartalmat, pár nap után a megnézés nyújtotta élmény is kifakul, hogy végül feltegyük a kérdést: ezt most minek?
gladiolus 2015 okt. 30. - 15:40:52
Hát, nagyrészt igazad van, ez nem egy szórakoztató mûsor. Ez egy amolyan elnyújtott és depresszív mûvészi stílusban készült dráma, azért mondanivalója az kétségkívül és tagadhatatlanul van, csak nagyon rányomja a bélyegét a közép-kelet európai, nyomott hangulat, meg talán az, hogy az 1990-es években készült, szóval régi, de ettõl még lehetne jó.
Érdekes, hogy például megnéztem múltkor az Ördöngösök c. amerikai filmet, ami 1955-ben készült, és ennek ellenére tízszer korszerûbb és modernebb stílusú az egész film és életérzés, amit közvetít, mint ez a Három szín sorozat.

Én ezt a Kéket még végignéztem, ezt még ki lehetett bírni. Viszont egy valamit kerülj el messzire, a Fehéret. Na az egy undorító része a trilógiának, nekem az egy végtelenül gusztustalanul nyomasztó, szenvelgõ, abberrált valami. Undorítónak találtam mind a fõszereplõ férfit, mind a nõt is, a nõt különösképpen, és a film mondanivalója is szánalmas.
Tegnap megpróbáltam megnézni a Piros c. részt, mert leírás alapján ez tûnik a legjobbnak, csak még nem tudtam befejezni. Majd meglátjuk.
De valóban, ez a három film nem igazán a kellemes szórakozásról szól, hangulat kell hozzájuk, és igen, nyomasztóak. De azért egyediek is ennek ellenére, csak maximum egyszer nézi meg az ember õket, többször biztos nem, és a Fehéret egyszer sem kellett volna. Fuj. :-)
1/10
trudy 2015 okt. 28. - 21:50:45 1/10
Régóta terveztem hogy megnézem ezt a filmet, most nekiálltam, 10 percig bírtam. Õszintén szólva már a legelsõ jelenetnél, ahogy valami kék csomagolópapírt lengettek fél percig az autóból, már abból éreztem, hogy ez egy pocsék film lesz. Beletekergettem, de ugyanúgy nem történik semmi a 45. percnél és a végénél sem. Juliette Binoche nagyot alakít??? Egész végig ugyanazzal az unott savanyú képpel látható, néha halkan és artikulálatlanul makog valamit. Értem én hogy egy tragédiát dolgoz fel a film, de kinek van arra szüksége, hogy 1,5 órán keresztül azt nézze, valaki mennyire rettenetesen és monoton módon szenved? Egyedül azt éri el a film, hogy a nézõnek is marhagyorsan elmegy az élettõl a kedve és mindent feketének lát. Lehet valami szomorú meg nyomasztó de akkor legyen mellette még izgalmas és/vagy megható és/vagy tanulságos, mert ez így csak egy üres, modoros, random képkockákból összerakott valami, semmi olyan emberhez szóló tartalmat nem ad át, ami miatt érdemes megnézni egy filmet. Ráadásul a zene és a képi világ is teljesen tartalmatlan és összefüggéstelen.
gladiolus 2015 aug. 01. - 16:50:00
Bocsánat, ezt a választ Elemesnek szántam.
gladiolus 2015 aug. 01. - 16:49:26
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a Tízparancsolatra. Egyet már megnéztem, a másodikat, az Isten nevét szádra hiába ne vegyed címût, nem volt rossz. Ha sikerül megtalálni a többi részt, azokat is megnézem.
Mondanivalója van, az biztos, vontatott sem volt, és már maga a koncepció érdekes, hogy a Tízparancsolatra épülnek a történetek, és mai környezetben bontakoznak ki.
offtopic
eIemes 2015 júl. 31. - 22:04:46
persze, tudom, ez nem így megy.
az önsorsrontók büszkék magukra.
eIemes 2015 júl. 31. - 08:46:26
A trilógiát filmklubban néztem végig, így (kék - fehér - piros), nagyszerûen összerakott film. A hangulata számomra kicsit nehéz, néhol nyomasztó, de a három film együtt mégis ad valamit a gondolkodásmódhoz, életszemlélethez. Kieslowski készített egy tízrészes ciklust is "Tízparancsolat" címmel... Különös fényben megmutatva, mit jelentenek a dohosnak tûnõ mondatok ma, amikor értjük õket, és hogy mibe kerül ez a megértés. Szóval, lényeget meglátó és lényeget ábrázoló rendezõ.
gladiolus 2015 júl. 31. - 08:13:19
Határozottan kiemelkedõ mûvészi eszköznek tartom a színek és az eszmék párosítását. Ez a film arról szól, hogyan lesz a tökéletesnek látszó, de valójában hamis, gyenge lábakon roskadozó káoszból rend.

Hogyan lesz a szõnyeg alá söpört elnyomottságból önmegvalósítás, az otthon ülõ és semmit nem csináló, láblógató feleségbõl öntudatra ébredõ, cselekvõ, kitisztult ember. Ez a nõ gyakorlatilag korábban elsorvadt a férje árnyékában. Sok nõ csinálja, vagy kénytelen csinálni ezt, csak ez egy elég jellemzõ és nagyon káros sztereotípiája a nõ társadalomban betöltendõ szerepének. Így élnek egy darabig, aztán nem értik, hogy a tökéletesnek látszó életükben uralkodó rend miért is borul fel hirtelen, amikor látszólag minden a helyén van. Viszont az ilyen felismerésekhez nagy veszteségek kellenek-mert az ember másból nehezen ért.

Nem találok kivetni valót a filmben, megfelelõ koncepciót dolgoz fel a megfelelõ keretek között. Binoche játékával sincs gondom, hiteles, õszinte, kifinomult.

Sosem fog a kedvenceim közé tartozni, de tanító jellegû és igényesen kidolgozott alkotás.
offtopic
eIemes 2015 júl. 31. - 07:02:21
A "cselekvõ" és a "szenvedõ" elnevezést az alapján kapták, hogy KRÍZISHELYZETBEN hogyan reagál. Az egyik tipikus hozzáállás a hibáztatás, a felelõs keresése, és hogy majd a felelõs tegyen már valamit ("illetékes"). A másik tipikus hozzállás a helyzet felmérése és a cselekvés - a hibáztatásnak nyoma nincs, már a gondolkodásmódban sem.

A passzív/szenvedõ/hibáztató ember természetesen mindig úgy tartja, hogy neki van igaza :-) és sosem engedi, hogy a tények megzavarják a gondolkodását. No mindegy, csak gondoltam, hátha tényleg érdekel, mi történt a rendszerváltáskoru eufóriával és miért. További szép napot!
offtopic
eIemes 2015 júl. 30. - 21:36:05
na, egyrészt, elfelejtettem offtopikként küldeni, másrészt, a rajzon az eredetileg fehér hátteret érthetetlen módon lilára festette a port fóruma. tehát az AKTÍV/CSELEKVÕ polgárok aránya Svédországban a legmagasabb, Görögországban a legalacsonyabb.
Összes hozzászólás