Name: Jules és Jim
Genre: filmdráma
Released: 2018-04-22T08:53:41+0200
Duration: 105 min
Rating: 7.7
Cast: Jeanne Moreau, Oskar Werner, Henri Serre, Vanna Urbino, Boris Bassiak

Értékelés:

66 szavazatból

Szerinted?

A Jules és Jimet sokan a legjobb Truffaut-filmnek tartják. A film 1912 körül kezdődik, s 1933-34-ben fejeződik be, tehát több mint húsz évet ölel fel. Jules osztrák, Jim francia, elválaszthatatlan barátok megismerkednek Catherine-nal, kinek mosolya a szoboréra emlékeztet, s mindketten beleszeretnek. Együtt töltik hármasban az idejüket, míg Jules és Catherine szorosabb kapcsolatba nem kerülnek. Jules feleségül veszi, s mivel kitör a háború, a két barát hosszú évekig nem látja egymást. A háború után Jules meghívja Jimet: Catherine-nal és négyéves kislányukkal egy Rajna menti kis házban élnek. Catherine-nek szeretője van, mégsem tud és nem is akar elválni Jules-től. Végül úgy dönt, Jimmel új életet kezdhet. Kísérletük nem sikerül, a francia férfi visszautazik Párizsba és megnősül. Évek múlva véletlenül találkoznak, s ekkor Catherine Jimmel együtt a folyóba vezeti az autóját. Hamvasztásuk után Jules kíséri a porukat tartalmazó urnákat.

Stáblista:

Kapcsolódó cikkek:

Díjak és jelölések

BAFTA-díj

1963

Legjobb film jelölés

BAFTA-díj

1963

Legjobb női alakítás jelölés: Jeanne Moreau

Értékelés:

66 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

4/10

Nemrég láttam "Az utolsó metró" c. Truffaut filmet. Ezek után számomra ez a film nagy csalódást jelentett. A női főszereplő nem tud választani a két férfi közül -, van ilyen. De hogy mind a kettő szinte vállvetve asszisztáljon ahhoz, hogy a nő mintegy önmagát keresve hol az egyiket választja, hol a másikat, ez minimum fura. A zene rendkívül egysíkú, ugyanaz a dallam ismétlődik az egész filmen át, a szinkron pocsék. Tovább nem is folytatom, mert tudom, teljesen meddő dolog ilyeneket írnom. Vannak hozzáértők, akik szinte kötelezően hasra esnek a 60-as évek újhullámos filmjei előtt is; elsősorban azoknak írom le a véleményem, akiknek a konkrét produkció számít, és nem a divatos trendek, a marketing meg hasonlók. Jellemző, hogy a filmről készült ismertetések teli vannak az elkészülésének a körülményeiről szóló sztorikkal, minthogy Jeanne Moreau a saját pénzéből segítette a forgatást és hasonlók. Juj, de izgalmas...!

Válasz

A film és a színészi játék csodás, de a szinkron hangminősége - nem a szinkronszínészek munkája - olyan csapnivaló volt, hogy kénytelen voltam abbahagyni a nézést.
A hangmérnököt páros lábbal kellene kirúgni nemcsak a munkát elvégző stúdióból, hanem a szakmából is, hogy így tönkre tudta tenni az élményt.
Én sajnálom a legjobban...

Annak idején a Filmmúzeumban láttam a filmet. Mint köztudott, nem volt könnyű ott jegyet szerezni, mert az ott játszok filmeket más mozikban nem játszották. ( A fiatalabbak kedvéért említettem ezt meg. ) Nem volt gond a szinkronnal, mert az nem volt és felírat sem, viszont az ottani szokás szerint volt egy felolvasó, aki tolmácsolta a film szereplőinek a szövegét. Egy kis adalék a múltból.....

Igaz.

Pont ez hiànyzik a nép jókedvéhez.

Hát, már meg se kell nézni a filmet. Mindent leírtak róla a tartalomban. Csodás.

6/10

Alapmûnek számít, de nekem a 400 csapás jobban bejött Truffaut-tól.

6/10

Nagyjából egyet értünk. A zene fantasztikus volt, de lehetett volna változatosabb is, és nálam sem ez a favorit nõi karakter. Persze, így is összetett, így is komplex, de... talán magában a filmben hangzott el rá a legjobb mondat, "A nõ természetes, tehát utálatos." Magát a filmet nem tudom elképesztõ remekmûnek nevezni, a történet, a zene, és a mind narratív, mind dialógusbeli szövegek azonban megteremtik azt a légkört, ami ahhoz kell, hogy pozitív élményként legyen elkönyvelve. A feszültséget azzal teremti meg, hogy érzelmektõl dús szituációt kreál, a feszültség kellõ elmélyítése nélkül. Ez visszafelé is elsülhet, de nagyjából mûködik. Amit bemutat, nekem egy kicsit hazugnak, meseszerûnek tûnik, pont az indulatok, dilemmák és vívódások hiánya miatt, amiket inkább a folyamatban láttam volna szívesen, mint a végkifejletben. És persze ezek ott voltak, de mindig átsiklottak egy légüres térbe, hogy újra kezdõdjenek a következõ játszadozással. Nem tudom mennyire van jogom itt idézni az Álmodozók-at, de a karakterek komplexitása ott a bemutatásban jobban megnyilvánult, itt inkább csak érzékeltetve volt, és ezt nem pozitívumként fogtam fel. Az egy (szerintem meglehetõsen hasonló sztorit) mesél el (fõhajtással is a klasszikusok elõtt) és azt hiszem, hogy az elfojtás-kiteljesítés ellentétet realisztikusabban ragadja meg. Míg a Jules és Jim sem állít valótlant, lehetetlent, azért bennem kétségeket ébreszt, hogy a dolgok, amiket bemutat annyira csodálatosak lennének. Bár lehet, hogy pusztán a nõi fõszereplõ karaktere iránt táplált félelemmel vegyes ellenszenv beszél belõlem.

9/10

Számomra kicsit megnehezítette a film élvezetét a felirat olvasása.
A pörgõs szöveg olvasása közben a képre sem tudtam figyelni, néhol pedig a szöveggel maradtam el.
Persze szinkronnal nézni rémes lett volna. Gyönyörû volt a francia szöveg után a németet hallgatni.
Kb mintha hegedülés után flexelést hallottam volna.

Én nem olvastam (a film megnézése elött) a Port ismertetõjét, így nem is szívtam meg :)

Az én változatomban : német :)

offtopic

Persze hogy nem mondtam semmi értelmeset :)
De nem is gondolom magam jóízlésû kifinomult bennfentesnek.
Kösz a válaszodat.

Mivel mindketten beástátok már magatokat saját lövészárkotokba sok értelmeset a filmrõl nem igazán mondtok. Ennek ellenére azt mondom , hogy
filmes kifejezési eszközök mindig lesznek.
A klipes képi forma elsõ sorban lüktetést jelent,
a dinamikus történésének ábrázolására, nem több mint a montázs új megfelelõje. Gondolhatunk itt Enzenstein Patyomkin páncélosának klasszikus képsoraira.Ellenben Jancsó korai filmjeivel, ahol
hosszú svenkek váltják egymást 2-3 perces vágás nélküli hosszúságban. Persze idézhetnénk Tarkovszkíj Solarisát vagy Kubrik 2001 Ûrodûsszeiáját a filmtörténet végtelen.
Abban meg , hogy más jobban tetszett Hegyjárónak azt el tudom fogadni, viszont az is tény , hogy a stílus maga az ember. Ezt értse mindenki saját képessége szerint.
A Jules és Jim pedig semmivel sem több és kevesebb sem mint a szerelem szépségének képi megfogalmazása.
A huszadik század elején kezdõdõ és az elsõ világháborún is átívelõ szerelmi-háromszög történet szereplõi a rejtélyes Catherine (Jeanne Moreau) és két ifjú bohém, a német Jules (Oskar Werner) és a francia Jim (Henri Serre). Szerelmük kiismerhetetlenül kanyargó érzelmi hullámvasútján a film nézõje is kellemesen elszédül - hol a vidám és elragadó fekete-fehér képek, hol a narrátor lágy hangja, hol pedig a fülbemászó zene köti le a figyelmét.
Remélem nem kell elemeznem , hogy a téma a képi megvalósítás és a zene egysége adja meg a báját ennek az új hullám kezdetén készült mozinak.
Szerintem meg -Hegyjárónak válaszolva- kötelezõ film mindenki számára, aki volt/van/lesz szerelmes. A szó legigazabb értelmében: pompás moziélmény!

„a múlt évezredben kikopott öreg szóhasználat” - Öreg, látom, trendi vagy. A divat nagyon fontos, mi?
„Majd ha nem ilyen magas lóról beszélsz…akkor lehet válaszolok a klipes felvetésedre” - pénzt nem kérsz érte?
Mansont nézegessék a betegek; én minimum ennyi sztorit elvárok egy kliptõl: http://www.dailymotion.com/video/x1fdhh_queens-of-the-stone-age-no-one-know_music

A videoklipekben, öreg? Arról beszéltem. Milyen plusz értéket adnak a zenéhez az összefüggés nélkül rángatózó képek?
Azt meg nem vettem észre, hogy a filmekben ez volna a jelenleg általánosan elterjedt narratíva. Másodpercenként villódzó képek? Miféle filmeket szoktál nézni?

10/10

critixx 2008 nov. 08. - 10:57:37 10/10 Előzmény efes

Nem úgy értettem. A mai videoklipek számtalan elõzményre tekintenek vissza. Persze, számtalan direkt klipszerû film létezik, én átvitt értelemben beszéltem és nem ezekrõl, a mai hollywoodi filmeket (és követõiket) minõsítem ezzel a pejoratív jelzõvel. Nem kell szó szerint érteni!

A baj az, hogy a mai amerikai (és egyéb) tömegfilmek célja a fékezhetetlen tempó diktálása, a gondolatok teljes megsemmisítése az állandó rohanás lévén. Egyetlen pillanatnyi megállás nem képzelhetõ el, tizedmásodpercenként vágás, másodpercenként akció, mindent ellepnek a felesleges vizuális orgiákkal, a filmek kb. olyanok lesznek, mintha másfél órán keresztül valami agylohasztó rohanást néznénk. Voltaképpen már nem is filmek hanem (nem szó szerint értem!) "90 perces videoklipek". Sõt, 90 perces reklámok! És ezzel megválaszoltam azt is, mi a bajom a mai tömegfilmek narratív stílusával.

Csak most, csak neked. Fáradt vagyok.

"...a szerelem szele nem érintett még meg..." :D:D:D
Mester, kitettél magadért :D:D:D

efes 2008 nov. 07. - 18:53:23 10/10 Előzmény hegyjáró

Mi van? Milyen katarzisról beszélsz? Hol van az leírva, hogy kötelezõ a katarzis? Nem görög dráma ez... Sõt! Gyûlöletet fröcskölõ alapállásod e filmmel kapcsolatban csupán azt mutatja, hogy a szerelem szele nem érintett még meg, ez viszont a te bajod, nem az enyém. Viszont nem is érdekel.

Klasszikusokat nem szokás védeni, hiszen azért klasszikusok, mert azzá váltak, méghozzá konszenzusosan. Közfelkiáltással, közmegegyezéssel, ha így jobb. Lehet, hogy nem tetszik ez vagy az a klasszikus (én például 5-ször futottam neki az Ulyssesnek, de még nem bírtam befejezni az utóbbi kb. 30 évben), de sosem mondanám azt, hogy szar regény. A neorealista filmeket is végigunatkoztam egyetemes filmtörténet órákon, mégsem mondom rájuk, hogy unalmas szar filmek, gyûlöletes szereplõkkel. Más korban készültek, elismerem, de nem szeretem õket.

Hogy jön a Jules és Jimhez a Nagyítás? Tök más film, más irányzat, nem is értem...

Igen nagy gond van vele.

Gabriella54 2008 nov. 07. - 16:26:25 10/10 Előzmény efes

A dvd-n felirat is van és szerintem bõven megéri az árát - ha ennyiért lehetne Truffaut-filmeket beszerezni, hamar teljes lenne a listám :)

Összes hozzászólás

Jules és Jim

Értékelés:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Díjak és jelölések

BAFTA-díj

BAFTA-díj

Hozzászólások

Értékelés:

Mozi lista

PORT.hu a Facebookon

Jules és Jim

Értékelés:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Kapcsolódó cikkek:

A legérzékibb filmes édeshármasok

A fantasztikus édeshármas

Szabályos, szabálytalan

Díjak és jelölések

BAFTA-díj

BAFTA-díj

Hozzászólások

Értékelés:

Mozi lista

PORT.hu a Facebookon