A Chad Hartigan rendezte film egy káosz felé tartó világban játszódik a közeljövőben, Seattle-ben, egy globális járvány idején. Egy ideggyulladással járó, súlyos és gyors lefolyású Alzheimer-kórhoz hasonló állapot alakul ki a járvány áldozatainál, amelynek következtében az emlékeik eltűnnek. Jude és Emma nemrég házasodtak össze, ám egy nap ők is arra ébrednek, hogy nem emlékeznek arra az emberre, aki mellettük fekszik az ágyban. Próbálják feldolgozni a helyzetet az időnként még fel-felvillanó múltbéli emlékeik tükrében, de a furcsa kór egyre inkább elharapózva súlyos helyzeteket alakít ki világszerte minden közösségben. A múlt és a jelen közötti határok fokozatosan elmosódnak, és egyre nehezebb felismerni, mi igaz és mi hamis.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
1/10
marxengelszleninsz
2022 dec. 01. - 16:27:36
1/10
Rettenetesen vontatott és unalmas film.
A képi világ giccses és mesterkélt, filmezénéről gyakorlatilag nem beszélhetünk, ehelyett egy folyamatosan búgó, bágyadt szinti-szőnyeget kell hallgatni az egész film alatt, ami még elviselhetetlenebbé teszi a filmből kiáradó mértéktelen unalmat, és egy idő után óhatatlanul álmosságba hipnotizálja a jobb sorsra érdemes nézőt; emellett az amatőr, kézikamerás billegés sem javít a "műélvezeten". Ebben a filmben egyedül a női főszereplő játéka ér valamit, de ezzel a nyúlós-szirupos alapanyaggal ő sem tud csodát tenni.
Ahogy olvasom itt lentebb a hozzászólásokat valószínűleg nem én lehettem a célcsoport, mert szerintem borzasztó volt és ezt a két órát sem adja vissza már senki... na jó a képi világ talán egyedül ami értékelhető volt
A film tetszett, kellemes meglepetés volt, mindenképp érdemes megnézni, érzelmes, romantikus, néha szomorú, megható, elgondolkodtató, nem hétköznapi, érdekes történet jó színészi alakításokkal. Tetszett a szereposztás, a filmzene, az operatőri munka, a visszaemlékezések, a szinkron is, kivéve Olivia C. magyar hangja. A főszereplőknek jól állt a szerep, Olivia C.-Jack O'C. jó páros volt. Más befejezésre számítottam.
Lebilincselő és fantasztikusan jó film, kiváló színészi játékkal, főként a főszereplő Olivia Cooke - én nem is tudom, láttam-e ennyire természetes játékot valaha. Erős szociológia és pszichológia bontakozik itt ki, aki a 25. vírusos katasztrófa-filmet keresi, messziről kerülje el. A szituációból adódó érzelmi szálakat nagyon hitelesen ábrázolja, belemerülsz és nem ereszt a történet és a kivitelezés sem. Igyekszem kerülni az ítélkezéseket, hiszen mindenkinek más az elvárása és az ízlése, de most tényleg csak sajnálni tudom, aki ezt unalmasnak találja (és indokolatlanul lepontozza), mert óriási érzelmi élményt szalaszt el. Aki egy igazán értékes sci-fi-drámát szeretne látni, lehet, hogy az év egyik - ha nem a legjobb filmjét - találja majd meg. Nekem már megérte HBO MAX-ra előfizetni: a sok teljesen értéktelen Netflixes vacak film után ez egy igazi élmény volt!
Csodálatos film a mély, igaz szerelemről. Mentes minden sziruptól, egyedi képi világgal, párbeszédekkel, zenével fejezi ki a mély érzelmeket. Érzékeny, romantikus embereknek csak ajánlani tudom.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások