Kutyánszky Kázmér minden reggel versírással kezdi a napot. A kisvárosban, ahol lakik, mindenki verset vár tőle: a zöldséges, a hentes, a cipész és a szabó is. Egy nap Bonifác, a postás apró szívességre kéri. Miközben neki a központba kell mennie, megbízza Kázmért, keresse meg annak az ajánlott levélnek a gazdáját, amelyre elfelejtették felírni az illető nevét. A nyomaték kedvéért Kázmérnak egy postás sapkát is kölcsönöz. Kázmér lelkiismeretesen nekifog a munkának, és Kristóffal, a macskával - aki egyébként lány - megpróbálja a furcsa levelet kikézbesíteni. Már delet harangoznak, mikor kiderül, hogy kinek és miért írták a levelet. Ugyanis benne a teljhatalom átvételével fenyegetik meg Bözse nénit, a tejbolt vezetőjét. A levelet egy tej-szomjas kandúr, Felícián írta, s tervét késlekedés nélkül végre is hajtja. Ketrecbe zárja Bözse nénit, s megszerzi a hatalmat a tejboltban. Rövid rémuralma után azonban a városlakók Kázmér segítségével ártalmatlanná teszik és menekülésre kényszerítik Felíciánt. Bonifác örökre Kázmérnak adja a postás sapkát, ami azt jelenti, hogy a versíró kutya ezentúl főállásban postásként leveleket fog kihordani.