Alig totyogó kisgyerekek labdáznak egy parkban. Még több labda, még több gyerek a játszótéren, az iskolaudvaron és a Népstadion melletti 400-as pályán edzés közben. Majd focimeccsek montázsa következik, aztán kosárlabda, röplabda és vízilabda meccseken száll a gömbölyű játékszer. És még több labda villámgyors, pergő képsorokon, hogy aztán a lüktetés ismét a játszótéren, egy hatalmas strandlabdával csetlő-botló pici lányon pihenjék meg. "...szükségünk volt egy olyan jelenetsorra, amely bemutatja, mire is képesek a kapusok. Ezt a felvételt igazi mérkőzésen lehetetlenség volt elkészíteni, annyi nyersanyag nincs is a világon. Hát akkor? Megállapodtunk abban, hogy majd eljátszatjuk a dolgot. (...) A dobókat arra kértem, hogy 8-10 méterről lődözzék a labdát, gyors egymásutánban a kapu felé. (...) A kapus feladata pedig az volt, hogy röpdössön a labdák után, szépen, mutatósan, akrobatikusan. (...) Abban az évben, a cortinai sportfilmfesztivál 117 versenyfilmjének ezernyi képsora közül ez volt az egyetlen, amely nyíltszíni tapsot kapott!" (Csőke József, Képes Sport, 1983)