Major Félix fordító harmincas értelmiségi. Életének régóta várt, nagy pillanata: egy évekkel ezelőtt kötött, s mindvégig tisztességesen teljesített eltartási szerződésnek köszönhetően lakótelepi másfél szoba boldog bérlője lesz. A birtokbavétel napjaiban a félszeg, csetlő-botló, de igen élénk fantáziájú fiatalember meglehetősen furcsa események részese. Miközben új környezetével ismerkedik, égi látomása van, tanúja egy Illés nevű úr rejtélyes eltűnésének, s különös kalandjai során leszáll a panel-alvilágba is.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
3/10
luci87
okt. 07. 17:45:13
3/10
Hát én szeretem a régebbi magyar filmeket,de ez nem jött be..
Igazi "művész" filmet láthattunk! E semmitmondó és semmiről nem szóló történet(?) elfogadtatásához és filmre vitelének kiharcolásához igazi nagy "művész, vagy igazán nagy hátszél szükségeltetik. Az alkotókat örökre el kellene tiltani a filmezéstől és valami hasznos munkára kényszeríteni őket, munkabérükből levonva a gyártási költséget. Igazi gagyi selejtet gyártottak akkor sok, sok millióért.
Gratulálok ehhez a magasröptű hozzászóláshoz! (Nem poénkodom, valóban le a kalappal, ha valaki ilyen színvonalon tud írni...:)
Annak örülök, hogy legalább van egy ember, akinek tetszett ez a...
Ez is valami...:)
Valóban szürrealitásba hajlik át a film, de ez nem von le értékébõl, sõt hozzáad.
A szürreális helyzetek ugyanis mondanivalót hordoznak, szimbólumok, melyek az emberi élet nagy kérdéseit szembesítik a fõszereplõvel és így, a nézõvel is.
De hiszen minden ember szürreálisan és szimbólikusan gondolkodik, nincs miért szidni a filmet, hogy képeiben ezt próbálja visszaadni.
És a film végére a mondanivaló is kikerekedik a furcsa képkavalkádból. Életrõl, halálról, az alkotásról, az eredetiségrõl, az öntudatról, az egyéniségrõl, a kapcsolatokról szól a film.
És van benne társadalomkritika is, kitûnõ korrajz, korszakelemzés. Tökéletesen láttatja annak a sivár, sorozatgyártott életnek a visszásságait, melyet a modernitás ad az egyénnek.
Az emberi életek, ahogy a lakótelep épületei is, csupán másolatai egymásnak, sehol semmi ötlet, sehol semmi élõ. Az agyzsibbasztó panelszürkeségben az intuíció, az eredetiség, a gondolati szabadság az, ami kiutat jelenthet ebbõl a szellemi sivatagból. Ezért is olyan különösek, szürreálisak egyes jelenetek (azonkívül, hogy konkrét jelentéstartalommal is bírnak).
Egy ember ráébred, hogy, ha kívülrõl már semmit se várhat, belül azért még megtalálhatja a végtelent.
Nagyszerû film, mely a tömény gondolatiság mellett hûen ábrázolja a szocializmus megnyugtatóan sablonos életvitelét a maga apró, jól bevált szokásrendszerével, melyet áthat a puha diktatúra dohányfüstszagú levegõje.
A szürrealitás ellenére (vagy éppen azért) követhetõ a sztori, kivehetõ a mondanivaló.
Igazi szocreál gyöngyszem.
Hát ez az.
Ha az elejét nézem, akkor szocreál, a durván reál fajtából, lepusztult egyenházakkal és lepusztult lelkû emberekkel.
Van egy pont, amitõl kezdve a fõszereplõ álmai (vagy látomásai?) kezdenek megjelenni. Na innen menthetetlen.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar tévéjáték, 89 perc, 1985
Hozzászólások