Színpadra alkalmazta és rendezte: Szemán Béla "Az emberek néha jók. Mert gátlásaik vannak, hogy rosszat cselekedjenek. Ez a legtöbb, amire az ember képes." Egy asszony története a huszadik századból. A nincstelen szolgálólányból lett méltóságos asszony élete. Egy szállodai szoba. Emlékek, érzések, visszaemlékezések, megértések, elhallgatások, örömök és fájdalmak. Róma, ahol a műveltség még nyomokban fellelhető. Egy író a fényképeken. Egy férj, aki elindult a semmibe. Egy fiatal dzsesszdobos, aki nappal alszik. A kávé illata. A magány. Az öregedés. Az elmúlás. Az élet. "Ne vigasztalj, tudom én a leckét! Megtanultam, hogy idejében kell elmenni." Márai Sándor gyönyörű nyelvezetű írásának színpadi adaptációja. Találkozás egy csodálatos színésznővel. "Ez az az arc, amire emlékezni fogsz halálod óráján is!" Látvány: Mezei Ferenc Nokedli; Jelmeztervező: Siegrist Cecília; Zeneszerző: Farkas Izsák; Hang: Vajda Géza; Fénytervezés: Büki András; Videóvetítés: Császár Dániel; Rendezőasszisztens, súgó: Siegrist Cecília, Szekeres Petra
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások