Sáli Judit és Le My Than, az egykori vietnami diák története egy, de nem az egyetlen történet arról, hogy a kommunista állampártok miként befolyásolták az emberek magánéletét. Az egykoron Magyarországon tanult külföldi diákok nem dönthettek szabadon magánéletükről. A Párt érdeke felülírt mindent, és ha kellett, közbeavatkozott. A magyar hatóságok és maguk az iskolák is, legtöbbször csak egy szűkszavú értesítést kaptak egy-egy diák eltüntetéséről. Filmünk egyik célja, hogy 43 év elteltével Thant meghívjuk Magyarországra. Kárpótlásként szánjuk mindazért, amit a kommunista állampártok elkövettek 43 évvel ezelőtt.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
hanguktaekwondoo
2019 aug. 31. - 22:00:13
Megrendítő történet. És mindketten emberek maradtak, nem engedték, hogy megnyomorítsa őket a rendszer.
Apu jó húsz évvel tűnik idősebbnek egykori szerelmétől -a tolmács kénytelen volt szépíteni:
bizony, a renitensek élete nem folyt könnyedén és dalolva, ha vidékre küldték őket.
Főleg annak nm, aki eminensként, húszas évei elején életfogytiglani segédmunkára lett ítélve, csak azért, mert volt mersze a szívére hallgatni.
Az ilyen életpálya nem egészen az egészség, szépség és a jókedély megtartását tűzi ki célul. hanem a túlélést.
Bizonyos, hogy vegzálták is, a vietnámi kommunizmustól csak az észak -koreai volt szikárabb.
Than mára roppant zárkózottá vált -jószándékú, szeretetteljes ember, de érthetően nehezen nyílik meg a a kamera előtt.
Jó, hogy bele nem halt abba, ami az eset után rá negyven évre történt vele..vagyis a találkozásba.
Ilyenkor -is- tudatosul az emberben, mekkora szerencséje van, hogy apja és anyja együtt élnek, nem szakították el őket anno egymástól, az elvtársak nem gördítettek akadályt a házasság elé. Bár az én esetemben, mivel anyám apró gyerekkorában került át Mandzsúriából a gyermekotthonba, nem akadékoskodtak, hiszen így automatikusan szovjet állampolgárrá vált. A szovjet -magyar házasságokat pedig nem tiltották. Vizsgálgatták ugyan a delikvenseket, mégpedig alaposan, meg egyebek. de ilyen iszonyról, mint amit a film bemutat, szó sem lehetett.
Sáli Judit élete példaértékű. Nem engedte, hogy leterítse a politika által diktált sors -felnevelte a gyermeket és még arra is képes volt, hogy megtisztuljon esetleges és mindenképpen jogos negatív érzéseitől.
Nem gyűlöl, nem vádol, a körülményekhez képest elégedett és kiegyensúlyozott.
Nagy tisztelet neki -még arra is van energiája, hogy tevékenyen részt vegyen a Magyar -Vietnami Baráti Társaság életében!
Kicsit utánakerestem: a sors iróniája, hogy fia keleti hölgyet választott :-)
és Sáli Judit unokája hasonlóan kellemesen zsibbaccemű, mint amilyen egykoron szerelme volt. .;-)
Alábbiakban komoly értekezést folytat a magyar nyelv mibenlétéről.
Érdemes figyelni az csavaros összefüggésekre! ;-) https://www.youtube.com/watch?v=U0YOvSbsAGo
Mindenesetre, ha jól szemügyre vesszük, látható, hogy a papa, ha pár évtizeddel később születik, mindenféle extra átalakítás nélkül is alkalmas lenne idolnak..;-)
Arra azért kíváncsi lennék, vajon mi ihleti a távolkeleti -magyar házasságokban a házasfeleket arra, hogy a születendő fiút rendre Attilának nevezzék..;-)
A vér több, mint ezer év után se válna vízzé..? ;-)
Örömömre szolgál, hogy épp akkor sikerült bekapcsolnom a tévét, mikor ezt a dokumentumfilmet adta a rengetegszer kritizált közszolgálati televízió M5-ös csatornája.
A történetet nem lehet megindulás nélkül nézni. A szereplők beszámolói nyomán megelevenednek a hetvenes évek, ízelítőt kapunk a korábbi évtizedeknél szabadabb itthoni életből, amely korántsem volt mentes amúgy a korlátoktól, illetve az itt tanuló vietnami fiatalokra rákényszerített szabályrendszerről és az azokat megszegők sorsáról. Közben pedig lehetőségünk nyílik eltűnődni közönyön, elutasításon, aljasságon és társain.
Than mintha a saját apja lenne, ám a derék vietnami elvtársak csak a testét törték meg, a tekintete jelzi, a lelke megmaradt olyan tisztának, amilyen ifjúkorában volt.
Judit el-elcsukló hangja mutatja, hogy negyven év sem tudta elfeledtetni az akkori traumákat, neki sem jutott könnyű sors.
Akit valamennyire is érdekel, mit kellett az állítólagosan emberarcú szocializmusban megélni annak, aki merészelt egy másik baráti ország állampolgárába beleszeretni, ne hagyja ki a filmet!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar dokumentumfilm, 27 perc, 2015
Hozzászólások