Tudunk-e élni szeretteink halálával, s tudunk-e élni egyáltalán szülötteink életével? Aki gyermeket szül, nevel, szeret, nem felejtheti ugyanezt a szeretetet, ugyanezeket az ösztönöket akkor sem, mikor szüleit, idős, magára maradt ismerőseit kell az életből kivezetni. Miért van mégis, hogy manapság irtózunk, menekülünk az elől a feladat elől, mely egyértelműen utal arra, hogy ránk szükség van.