Titokban tervezték. 1943-ban már a háború minden európai résztvevője számára nyílt titok volt, hogy a szövetséges hatalmak partra szállnak a kontinens atlanti felén is, csak azt az információt lehetett visszatartani, hogy hol és mikor. Az idegek játéka volt, ezért aztán mindkét fél fokozta a kémtevékenységet, valós és hamis hírekkel próbálták befolyásolni az ellenfelüket, hátha kiugrik a nyúl a bokorból; tudja-e a német fél, hogy mik a szövetségesek valós tervei, illetőleg képesek-e befolyásolni a partraszállás helyét és idejét Hitler tábornokai. Mindkét fél hadvezetése számára stratégiai elemmé minősült a rejtőzködés, aminek operatív vonatkozása az volt, képesek-e egész hadsereg-testeket a kellő pillanatig felvonultatni és felszereltetni, csoportosítani és hadrendbe állítani úgy, hogy arról az ellenfélnek még csak sejtelme se legyen. A kezdeményező fél persze a szövetséges haderő volt, hiszen mindenekelőtt ők akarták megvetni a lábukat azokon a területeken, amelyeket a németek elfoglaltak és uralmuk alatt tartottak, de nem utolsósorban azért is, hogy ezzel tehermentesítsék a keleti frontot. Az idő tehát sürgetővé vált. Kiválasztották a napot, amelyet egyszerűen csak "D-napnak" tituláltak és kijelölték a helyet is, a nyugat-franciaországi partszakaszt: Normandiát.