Az indiai-argentin film Rabindranath Tagore és az argentin írónő, Victoria Ocampo kapcsolatát mutatja be. A Magyarországon kevéssé ismert irodalmár korának egyik legkiemelkedőbb dél-amerikai nőalakja volt. A Pablo César rendezésében készült dráma a jelen és 1924 között váltakozva jeleníti meg az eseményeket (Tagore ekkor járt Argentínában Ocampónál). Victor Banerjee alakítja a Nobel-díjas indiai költőt, Eleonora Wexler pedig Ocampót személyesíti meg. A filmben feltűnik Héctor Bordoni és Raima Sen is.
Ocampo 1924-ben, Buenos Aires-i látogatása során vette pártfogásába Tagore-t, amikor dél-amerikai körútján megbetegedett. Az ekkor 34 éves Ocampo ismerte a költő írásait - azóta bálványozta, amióta olvasta az Áldozati énekek (Gítándzsali) francia fordítását. Mély és érzelmes, ám pusztán plátói kötelék alakult ki kettejük között, Tagore szeretettel szólította Ocampót Bijoya-ként, és néhány verset szentelt is neki az 1925-ös Purabi című könyvében. Tagore 1941-es haláláig folytatták a levélváltást.
„Ez a film nem arról szól, hogy mi mit gondolunk Tagore-ról. Arról szól, hogy Ocampo mit gondolt Tagore-ról, és hogy mit gondolnak róla az argentinok ”- mondta Victor Banerjee egy 2016-os interjújában.
A film a jelenben indul: a fiatalkorúak javítóintézetében tanító, megkeseredett földrajztanárnak a kezébe kerül egy könyv Tagore írásaival. Ez a könyv Felixet elvezeti egy másik könyvhöz - Ocampo beszámolójához a költővel való találkozásáról. A tanárt mindez teljesen elbűvöli, ezért hirtelen ötlettől vezetve Indiába utazik, hogy maga is megtapasztalja azt a tanítási módszert, amelyet Tagore az egész emberiség számára megálmodott.