talán autista spektrum zavaros, aspergeres volt Iza, szeret, de nem tud senkit közel engedni magához, burokban van, magas intellektussal, jók szándékai, érzelmi megvalósításra nincsenek jó válaszai

egyetértek, a könyv nagyon nagy hatást tett rám, sok fontos kimaradt, ez az egysíkú leegyszerűsítés mindkét főszereplő, anya lánya esendőségét, szerethetőségét tüntette el, amitől igazán jó volt a könyv a tragédia, szomoru történet ellenére

Az egyik legrosszabb könyvből készült filmadaptáció, amivel valaha találkoztam. Semmilyen szinten nem sikerült megfognia a könyvben szereplő karakterek árnyaltságát. A könyvben megjelenő összetett lélektani folyamatokat és cselekménysorozatokat gátlástalanul alakít át egyszeri cselekvésben megnyilvánuló, demagóg gonoszsággá. Ezáltal éppen a regény és a történet magja veszik el. A film ezeknek az elnagyolt "megoldásoknak" köszönhetően számomra nem, hogy élvezhetetlen, egyenesen dühítő hatást keltett. Sajnos nem tudtam az adaptáció minőségétől elvonatkoztatni, így önmagában nem tudtam figyelni a film esetleges érdemeire.

Nem igazán áll össze a sztori, hogy egy szerető családi háttérből miért lesz a lányból kvázi szociopata. A rosszul szeretés ennél sokkal hétköznapibb jelenség, nem értem, miért kellett ennyire túlzó, mesterkélt díszletbe csomagolni.

Ahogy az idő halad rostáján kihullanak tárgyak, könyvek, emberek azt szokták mondani átrostáltatott vagy könnyűnek találtatott.
Sokáig nem olvastam Szabó Magdát sokkal inkább férjét a megnemértett zsenit Szobotka Tibort akit talán mostanra sem kezel az irodalom a saját helyén. Aztán találkoztam színházban a Régimódi történettel majd később az Ajtóval és feltárult előttem egy fájdalmasan nehéz történet talán az övé , talán kicsit mindannyiunké. Jött a Szabó István film és az Ajtó képi világa még közelebb hozta hozzám ezt a letűnt és mégis nagyon is élő világot amit ő papírra vetett.
Sokan csak az Abigélből ismerik Szabó Magdát és nem is a könyvből hanem a mára már klasszikussá nemesedett televíziós sorozatból. Annak végtelen humanista mondanivalójából a közösség érzéséből, szolidaritásból, lélekhez szólásból a "szörnyűségek" előtti béke időből.
Így találtam rá a Pilátusra is egyszer egy társaságban valaki azt mondta róla: átlagos, bizonyos körökben népszerű író.



Számomra fordulatos, elgondolkodtató, megdöbbentő és életszagúak könyvei. A jellemek tökéletesek: van, akit szeretni lehet, van, akit nagyon utálni, néhányakat sajnálni, és az utolsó mondatig az olvasó sosem biztos benne, hogy kire milyen címkét fog akasztani majd. De ami számomra a legfontosabb: mindig van olyan szereplő, akinek a helyébe képzelhetem magam.
A Pilátus is megfilmesítésért kiáltott. Hiszen az évek szállnak de az emberi nagyságok és kicsinységek állandók, gondolnánk nem következnek be azok a hibák melyeket a történelem vagy a személyek elkövetnek, de nem, újra és újra háborúk szele érint meg minket. Keményszívűek leszünk, magányosak életünk átjáróházzá válik míg nem végzetes módon egyedül maradunk.
A regény története a ’60-as évek elején játszódik Budapesten és vidéken. Szőcs Iza, egy elvált orvosnő budapesti lakásába költözteti megözvegyült édesanyját, akinek élete – gyökereit vesztve – tragédiába torkollik, s lánya sorsa is magányba fordul… Az 1963-ban játszódó regény évtizedeken iramlik át és mára talán ebben a felgyorsult világban még fájóbban mutatja be a magány jelen krédóját mint anno.

Fájdalmas mennyire rosszul tudunk szeretni. Amikor Vince meghal, Iza magához veszi anyját, felhozza Budapestre, és tálcán átnyújtja neki a gondtalan élet lehetőségét. A hetvenöt éves anya azonban képtelen felvenni az új életforma kínálta lehetőségeket. Iza mindent megtesz, hogy anyja kedvében járjon. Végletekig fokozza önmaga feláldozását, de úgy tűnik az idős asszonynak semmi nem jó. Bár, a film igen csak megcsonkítja a könyvet de az tény magát a korosztályi ellentétet az egyedül maradás mélységeit szikrázóan felmutatja. Hiszen öreg korra egyedül maradni olyan mintha egy madárnak a szárnyát vágnák le és soha többé nem repülhetne.
Somogyi György és Szélesi Sándor dramturgok tragikus anya-lánya történetként adaptálta filmre a regényt. Így aztán kettőjük világa jelenítődig meg a filmkockákon a rosszul szeretés és a generációs problémák feloldatlansága. Szinte mindannyiunk életéből visszaköszön a magányos idős emberek légüres tere mikor egyedül maradnak a rohanó élet szinte kitaszítja őket magából, számomra az idősek mélységes kitettsége az amit a filmes változat is kristály tisztán ábrázol.

Dombrovszky Linda rendezői elképzelése ugyan szét töri a regény komplexitását ugyanakkor fájdalmasan élően mutatja meg a kapcsolatok mélységének hiányát anya és lánya között. Nagyon erősen képek érzések mozdulatok uralják a Pilátust mi nézők pedig csak bámulunk azon mennyire valós minden kép, mennyire sebészi pontossággal rajzolódik a történet hangulata. Akkor mikor nem tudjuk elmondani mennyire szeretjük a másikat mert falak vannak kettőnk közt, amikor a kommunikáció hiánya még szülőt és gyereket is eltaszít egymástól akkor hiába várunk katarzist csak az elkerülhetetlen vég következhet be. A születésnapon Iza a szeretetét csak egy kalitkába zárt madáron át tudja megmutatni - Etelkának - óhatatlanul is a rab madár, bezárulás effektus ég a néző agyába.

Hámori Ildikó furcsa csodát varázsol a filmvászonra azt hinnénk alig játszik nincsenek teátrális gesztusok csak néma pillantások, szinte szöveg nélkül játssza karakterét. Ezen túl viszont mély belülről kifelé sugárzó gesztusokat ad nekünk a filmvászonról. Ő maga a generációnk 60-70 éveseinek etalonja, legalább is a magára hagyatottaké. Alakítása hamis hangtól mentes mint egy csodálatos rekviem, búcsúzás az élettől.
Györgyi Anna pedig méltó párja Hámori Ildikónak ők ketten mint két zenei szólam tű pontosan, hibátlanul "szóloznak" megadva a film teljes egységét.
Képtelen vagyok szó nélkül hagyni Martin Márta (Hilda) alkoholista barátnő alakítását és Máhr Ágnes (Terézét) mindkettő csodálatos epizód alakítással ajándékoz meg minket.
A Pilátus már elindult nemzetközi karrierjén magam pedig csak javasolni tudom , hogy itthon is nézzék meg ezt az alkotást mert rólunk szól, nekünk

Ez egy szép, igényes film. Tetszett.
Érződik a jó irodalmi alap is.

Sajnálom, hogy nem tudok beállni a lelkendezők sorába, pedig kedvelem az írónőt. Úgy érzem, ennek a történetnek nem volt íve. Egyetlen konfliktusra épül, amit végül fel sem old, ráadásul az eredetét sem fedi fel.
Engem zavart a mintafalu is, mesterkélté tette a környezetet. Egyedül a színészek játékát tudom kiemelni, ők mentették meg a drámát.

Szabó Magda a Pilátus c. regényéről:

"Az üdvtörténet ismerete úgy hozzátartozott neveltetésemhez, mint mindkét ági családom mitológiája, hogyne lettem volna már gyermekként is tisztában azzal, mi miatt kell a világtörténelem előtt felelnie Judea hajdani procuratorának, Pilátusnak. Hamar rájöttem, hasonló helyzet a leghétköznapibb létben is kialakulhat, és jaj annak, aki felismeri, de nem vállalja az igazságot. Értékelésem indulata máig sem változott, míg ezt a regényt korrigáltam, szüntelen azt éreztem, ha ma írnám meg, nyilván nagyobb mesterségbeli tudással, érzékenyebb emberismerettel, de ugyanúgy elítélném Szőcs Izát, ahogy pályám első szakaszában tettem. Elmarasztalnám, mert bűnösnek érezném naiv szeretet hiányában - a szó itt azt jelenti: alázatos és feltétel nélküli -, mert fürdővárost ugyan mintaszerűt hozott létre, de rosszul diagnosztizálta saját szüleit, egyszer se volt kíváncsi apja hajdani szülőhelyére, nem fogta fel, hogy a Kapitány nevű nyúl nem csak egy háziállat, de az egész odalett múlt jelképe, az utolsó tanú valamire, ami nem lehet többé, és nem vette észre, hogy a szülői szeretet valutája csak a gyermeki szeretet valutájával egyenlíthető, ami nem váltható át sem öregek otthonára, sem luxuskörülmények közt biztosított magányélményre, szeretetre csak szeretet felelhet, s ha nem teszi, a gyermek karrierestül megbukott mint ember. Az én Pilátusom is megbukik, mert rossz a pénznem, amivel fizetne, mindennel ellátja az anyját, mégis gyilkosa lesz, mert fegyelmezett iparkodása már nem ismeri az egyszerű varázsszót, amivel az öregek élete meghosszabbítható, még a köteles hála is leróható szégyen és önmagunk feladása nélkül."

Vajda Judit kritikájában van valami, amivel nagyon nem értek egyet: "...alapvetően is egy jó ízléssel megvalósított, szép kis filmről van szó, amelyből hibái ellenére is átjön a tanulság: az emberek még akkor is tönkretehetik, ha közben nagyon szeretik egymást."
A regényt nem olvastam, abban könnyen lehet, hogy másképp van, ám a filmben szó nincs kölcsönös, nagy szeretetről. A szinte valószerűtlenül érzéketlen lány pusztán annyiban szereti az anyját, hogy ő az anyja, azaz gyermeki "kötelességből". Semmi nem utal arra, hogy ez ne így lenne, sőt, kétszer is ki van ez mondva (kötelesség, illetve a válasz a Szeretsz te engem?-re). Ezt alá is húzza az alkotók - szerintem felesleges, sőt már inkább kontraproduktív módon zavaró - döntése, hogy a napjainkba helyezett történetben a lánya magázza az egyébként sem éppen vasakaratú, zsarnok típusú anyját.
A "jó ízléssel megvalósított, szép kis filmmel" teljesen egyetértek.

Ilyen az öreg fa átültetése történet. Ebben már nem volt sok közös összhang.
Átérezni ezt a rövid kis drámát így is!

7/10

Ezt most egy kicsit lehetett volna nyújtani, több jelenettel megvilágítani az erőteljes eltávolodást. A végén pedig a regény kimondottan drámai, hogy

Ez nekem nem jutott eszembe, de jogos a kérdés. És ha ennyire modern a környezet, akkor ugyebár 2000 után vagyunk.

Előzőek alapján nekem nyolcas.

Olvastam a regényt, itt a filmen sok minden más. Jobb lett volna az eredeti 60-as évekbeli környezet, mert valóban a magázódással nem illik. Nekem a regényt olvasva Iza jelleme árnyaltabb volt, nem ennyire kemény, aki senkire párjára sem hallgat. Jót akar, de inkább csak kötelességből, nem szeretetből. Jól kihozza a film, hogy nincs egyetlen érintés, ölelés sem közöttük, holott a szeretetteli viszonyban ez természetes. Még a volt vejével is jobb a kapcsolata, velük élne szívesebben. A végét a film egyértelműsíti, az anya meg akar halni, az utolsó jelenet a gyertyával szép és megindító. Iza egyedül marad a lelkiismeretével. Az anya már nem akar visszajönni Pestre többet. A könyvben egy építkezésen bolyongva képzeletben a halott férjével beszélget, és leugrik egy készülő emeletes házról. Kicsit nyitva marad, lehet baleset is, lehet öngyilkosság is. Érdekes a filmben, és ez a része tetszik, hogy valójában nem is tudnak miről beszélgetni, még a házvezetőnő is jobban elbeszélget az öregasszonnyal, mikor a parkban rátalál. Hámori Ildikó játéka csodásan megrendítő! Nekem Iza nem elég árnyalt, egysíkú, túl kemény, a könyvben szerintem nem ilyen. Érdekes jelenet a regényben, hogy az anya fát és szenet pakol a bőröndjébe, mikor felköltözik a lányához, mert hát valamivel fűteni kell. Aztán mikor megismeri a központi fűtést, a fát a szekrényében rejtegeti, hogy a lánya rá ne jöjjön a butaságára. Nem biztos, hogy egy öreg fát át kell, és lehet ültetni. Mindenképpen érdemes megnézni, szép film.

Igen az fura volt,magázza az anyját,de paelo etrend,mobiltelefon,modern környezet,inkább maraftak volna a 60 as éveknél,mint erdetileg!De mivel szeretem Szabo Magdát,és ennek a filmnek is van hangulata!

Ez nem generációs probléma, bár generációk között van: egyre több az idős ember, akikkel kéne valamit kezdeni és nem(csak) a gyerekeikre tolni, vagyis nagyon valós probléma (bár a filmben se anyagi gondok nem jelennek meg, és az anya is még teljesen ép, önellátó). De a filmnek, és pláne a regénynek nem ez a lényege ( a regény összetettebb, bonyolultabb). Persze szerepet játszik az életkor közti különbség, a modern-régi ellentét, de alapvetően az iszonyúan eltérő személyiségből, habitusból adódik az egész. Izát a filmben csak az anyjával való kapcsolatából ismerjük meg, a regény sokkal árnyaltabb, bár számomra ott is rejtély maradt, hogy miért lett olyan, amilyen - erre ott se kapunk magyarázatot. A regény kapcsán is, a film kapcsán is sok véleményt olvastam Izáról, mindenki elítéli, látvány-szeretet, meg kirakat stb. stb. mondják róla. Nem igaz, valóban szereti a szüleit, szereti az anyját, de - a személyiséből adódóan - csak ennyire képes. Ilyen. Kemény árat fizet ezért (ezt most nem írhatom meg), amiről nem tudni (én nem tudom), hogy mennyire tehet egyáltalán. Örülök, hogy megnéztem a filmet, bár elég megcsonkított, s a film arra sarkallt, hogy elolvassam a könyvet is, nagyon fontos kérdéseket vet fel, mégha hiányok is maradnak az emberben. A regény 1960-ban játszódik, hogy modernizálták, az önmagában nem zavarna, csak olyan visszás valahogy. Pl. Iza 1960-ban nem magázza az anyját (pedig akkor még természetesebb forma volt), itt pedig igen, de sok más is van még, kisebb-nagyobb dolgok.

A regényt nem olvastam, a filmet örömmel vártam, szívesen megnéztem ... és/de nem tetszett. A generációs probléma, anya-lánya kapcsolat és falusi-nagyvárosi életforma eltérése sokat tárgyalt témák. Utóbbi a 60-as évek elején, a regény eredeti idejében talán még újszerű volt, mára megkopott. Az idős, ám értelmes, kulturált asszony gyásza érthető, mindent-elutasítása életszerűtlen. Másfelől a magyar Ratched nővérré keményített jéghercegnő-lányának teljes értetlensége is valószerűtlen. 24-48 óra alatt nem pakoljuk át a mamát két kis kofferrel a falusi házból a high-tech pesti lakásba. Túl szélesre nyilik köztük a szakadék. A hangtechnikát már nem is érdemes kritizálni: made in Hungary, sokszor alig érthető motyorgás. A nemzetközi megmérettetéshez sok sikert kívánok az alkotóknak.

Kíváncsiságból a látássérültek számára biztosított hangsávot állítottam be a filmhez. A narrátor szövege még egyedibbé, személyesebbé tette a szelíden hömpölygő történetet. Különleges filmélményben volt így részem, köszönet a lehetőségért az alkotóknak!
Hámori Ildikó alakítása lenyűgöző, Györgyi Anna is remekel.
Egyedül azt nem értem, miért volt szükséges az eredeti Szabó Magda művet ennyire mai környezetbe helyezni (tablet/mobiltelefon/paleo étrend, stb...), de elfogadom a koncepciót.

Hú! Nagyon sok területen nagyon mellbevágó és elgondolkodtató... Remek karakterekkel, kiváló színészi alakításokkal, érdekes és hatásos rendezéssel.

Luxuslakás, házvezetőnő...Igy élnek a magyar kórházi orvosok. Akkor miért megy az állandó sírás az alacsony jövedelem miatt?