A filmben a nő és a férfi kapcsolatáról szóló késő újkori fantáziák ütköznek az egyébként "utolérhetetlen" realitásokkal. Ezek határmezsgyéjén játszódik; egy fiatal nő tudat alatti világáról és tudatosuló vágyairól, félelmeiről beszél, néhány nap rendkívül szélsőséges, ám a maguk helyén természetszerű történései, "példázatai" által.
Főszereplője egy húsz év körüli lány, aki egyszerre válik az invenciótlan valóság, illetve saját képzelt világának foglyává. És ki tudja, melyik dermesztőbb. Ezért is kelt benne olyan érzetet, mintha egyszerre mind a kettőben élne. Az úgynevezett barátnői szintén hasonló cipőben járnak. A film ugyan nem foglalkozik külön sem a neveltetésük, sem más (társadalmi, gazdasági, kulturális) körülményeik taglalásával, hanem azt adottnak véve a prostituálódott lénnyel foglalkozik, hogy mifélék, egyáltalán mennyiben és mennyire szükségszerűek azok a kényszerek, amelyek közt élnek. Ezeket nem "direkt" eszközökkel, hanem a beletörődésnek és elveszettségtől való félelemnek egyidejű jelenlétéből adódó feszültségnek az ábrázolásával mutatja be a film.
A női karakterek sérülékenységéről és sérültségéről tudomást nem vevő "férfi" társadalom ellenében a négy lány valahová való tartozásának igényéről, és összetartozásuk ellenére az egymástól is szabadulni akarás a szintén meghatározó eleme a filmnek. Kétségbeesetten kapaszkodnak ugyan a másik érzékenységébe, a "lelkébe", de minduntalan saját maguk kiszolgáltatottságába ütköznek, saját (lassan) elhasználódó testükbe.
Mintha "angyalok" merültek volna ebbe a létbe, lebegnek saját életük terepe fölött.