Számomra a film utolsó 25- 30 perce az, ami kiemelt jelentõséggel bír. Nevezetesen a cári család kivégzésének pillanatai. A film központi üzenete természetesen nem ez, de számomra mégis azt mutatja, hogy a szovjet kommunizmus milyen esztelen és barbár vérfürdõbõl sarjadt és indult el dicstelen „világhódító útjára“. A kegytelen, link önmagukat forradalmároknak nevezõ alakok, a vérengzésük megkezdése elõtt, mintegy igazolva szégyenteljes gaztettüket és gyilkosságukat, az orosz nép elõtti igazságszolgáltatásra hivatkoznak. Tetettük indítéka bizonyíthatóan az 1789-es francia forradalmi terrorban, a párizsi kommünben, a „csõcselék forradalmában“ és a marxi-lenini eszmeiségben gyökerezik. Nem gondolnám persze, hogy az HBO-s alkotók ezen filozofáltak volna a Raszputyin - film forgatókönyvének megírásakor, de a megrázó jelenetek után azok számára, akik csak egy kicsit is ismerik a történelmet az említett gondolati párhuzamok világosan kiolvashatóak lesznek. Nem állítom egy percig sem, hogy a cári család, szent és bûntelen lett volna. Éppen ellenkezõleg: nemzetükkel szembeni számos súlyos mulasztás terhelõdhetett a lelkükre, Raszputyin udvari „munkássága“ (és a film üzenetébõl is jól kivehetõ), pedig csak kártékony hatással volt mindannyiuk számára. Ennek ellenére a vérfürdõt és a kommunista „igazságszolgáltatást“ csak elítélni tudom.
A film pedig igen -igen elgondolkodtató.

Több magyar színészt is láttam a filmben, pl:Koncz Gábor, Kovács Patrícia, Hunyadkürti György.

Ez az elsõ komment és máris lehordom. Hát ez kellemetlen. De a pozitívum, hogy voltak jó jelenetek, azaz pontosan 5 darab jó jelenet: mikor Alekszej elõször meggyógyult,mikor hógolyóztak, mikor Miklós nem vette fel a kesztyût, mert meglátta a gyereket, mikor sírtak Alexandrával és az a kameraállás, mikor mutatták õket, ahogy rájuk lõttek. Probléma ettõl több volt, kisebbek, nagyobbak egyaránt, a legzavaróbb talán az, hogy a Raszputyin címû film nem Raszputyinról szólt, hanem a Romanovokról. Pontosabban a rendezõ se tudta pontosan, hogy a kettõ közül melyikrõl. Ha ásatásokkal lett elkezdve, akkor esetleg az sem ártott volna, ha a végén visszalyukadunk oda, vagy alapból nem is úgy kezdjük és maradunk sokkal természetesebb és tiszteletteljesebb szövegezésnél, mint a végén. Alekszej hangja mint narráció az életem eddigi leghatásvadászabb élménye volt, plusz még egy harmadik személyt is felvet potenciális fõszereplõnek. Azt sem igazán sikerült eldönteni, hogy az utcai események vagy az elsõ világháború kerüljön részletes bemutatásra, mint háttér esemény, így aztán egyik sem került. A vörös zászlós jelenetekbõl már kezdett szûrõdni valami féle Red Alert hangulat, de egyébként inkább volt angol az egész film, mint orosz. Ian McKellen mint II. Miklós finoman szólva nevetségesen festett, de ez nyilván csak ízlés kérdése. Alan Rickman játéka nekem tetszett, de a Raszputyin karakter el lett nagyolva és aránytalanul helyezkedett el a filmszerkezetben. A halála túl sok ideig tartott egy sima szereplõhöz képest, de egy fõszereplõhöz képest azonban túl kevés figyelmet szenteltek a figurájának, ezen kívül a halála után a film még 20 percig tartott, amit még az elvarratlan szálak jelszóval sem lehet mentegetni (mint mondjuk a Gyûrûk ura 3 utolsó fél óráját), hiszen az események végkimenetele több mint ismert. Összességében semmi feszültség, felépítés, hangulat és egyéb értékelhetõ nem szorult a filmbe, unalmas volt és csak annyi szûrõdött le konklúzióként, hogy a rendezõ 105 percen keresztül csapongott a témák között, amelyekbõl nem tudott választani.