Harkály Emil Elemér valószínűleg sosem lesz világhírű író, nem írnak majd róla terjedelmes kritikákat és lexikon szócikként sem fog róla az utókor megemlékezni. Az írást még is örömmel és szenvedéllyel műveli, előadó útjait maga finanszírozza és az eddig megjelent könyvei is inkább ráfizetésesek voltak.
Harkály Emil Elemér még nem öreg ember, alig ötvenhat éves, de már úgy beszél magáról mintha az lenne. Történetében minden megvan, amitől áldozatnak tekinthetné magát: korán árvaságra jutott cigányember, 1956-ot az apja sorsát megszenvedő gyerek, árvaházi kamaszkor, nehéz munka a kohászati üzemekben, a rendszerváltáskori nyugdíjazás és munkanélküliség. De Emil egyáltalán nem áldozat, boldog és alkotó egyén, aki humorral és érzelemmel vall magáról és erről a korról.