Dr. Mary Cameron, informatikus szilárdan meg van győződve, a szerelem nem sorsszerű, hanem bizonyos törvényszerűségeket követ, amelyek jól kiszámíthatóak.

Egy általa kifejlesztett algoritmus szerint működve hozza össze a „Cupido party” randi-portál a megfelelő párokat. A randi-portál nagyon bízik abban, hogy az újonnan kifejlesztett programjukkal sikerül kiszorítani a piacról a konkurenciát.

A platformjuk népszerűsítésére, hatalmas reklámkampányba fognak. Ehhez egy olyan fiatal párt kutatnak fel, akik Mary algoritmusa szerint tökéletesen összeillenek: Amanda és Zac. Mindketten beköltöznek egy egész hónapra egy meseszép tengerparti cottage-ba. Amennyiben úgy döntenének, hogy összeházasodnak, akkor hozományként az esküvőjükre megkapják a házat. Az egész akciót egy közösségi médiaszakértő, Paul is figyelemmel követi.

Ő viszont nem sokat ad a „kiszámíthatóságra”, sokkal inkább hisz a szerelem mágiájában, ami összehozza az embereket. Ebből aztán rögtön vita lesz közte és Mary között. Ugyanis már a kiszemelt pár első találkozása után Paul számára nyilvánvaló válik, hogy a pár nem illik össze. Mary kioktatja Pault, hogy itt nem „meggyőződésről” van szó, hanem tényeken alapuló „tudásról”.

Amit viszont az informatikus az algoritmusa megalkotása során nem vett számításba, a szerelmes „galambpár” a kérdőívet nem a valósággal megegyezően töltötte ki. Valójában a számított összeillőségük minimális. Miután Mary Pault jobban megismeri, egyre inkább megkérdőjelezi az algoritmusa tévedhetetlenségét. Tényleg teljesen kiszámíthatatlan a szerelem?